50646. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés váltakozóáramú ívlámpák önműködően bekapcsolódó pótellenállásai számára

ség helyébe, míg az átkapcsoló mágnes az ^átkapcsolás pillanatától kezdve ezen transzformátor szekundér feszültséget kapja, mely annyival van magasabbra szabva, mint amennyi a mágnes fegyverzetének normális lámpafeszültség mellett való biztos fogvatartására szükséges. A transzformátort a legcélszerűbben a Hick-féle kapcsolásban, folytatólagos tekercseléssel szerkesztjük. A mellékelt rajzban az 1. ábra mutatja a kapcsolási elrendezés egy sémáját. Az •ellenálláspótló készülék az (a és b) kapcsokon egy differenciál ívlámpával van párhuzamosan kapcsolva. A készülék az elektromágneses (c) kapcsolóból áll, mely a (d) fegyverzet segélyével zárja az (e) kontaktust, továbbá a (k) transzformátorból, mely "égy (f, g, h és i) kapoccsal van ellátja. Az (f és g) kapcsok között fekszik a vastagabb primér-tekercs, a (h és i) kapcsok között pedig a transzformátor szekundéitekercselése. A (c) mágnest egy shunttekercselés gerjeszti, mely a transzformátor szekundér-tekercselésével sorosan van az (a és b) lámpakapcsok közé kapcsolva. Az áramok útja és a készülék működése a következő: Ha a lámpa ég, úgy a főáram az (a) kapocstól a lámpa (m) főára mú tekercselésén és a szeneken keresztül a (b) kapcsolóhoz folyik. Az (a) kapocstól egy mellékáram halad az (n) mellékáram mágnesén keresztül a (b) felé. Egy második mellékáram halad az (a) kapocstól a kapcsolómágnes (c) tekercselésén és az (i, h) kapcsokon keresztül a (b) lámpakapocshoz. Ezen utóbbi mellékáram oly gyönge, hogy a (k) transzformátor vasmagját egyáltalában nem, vagy csak igen gyengén képes mágnesezni. A (c) kapcsolómágnes tekercselése a lámpa rendes égése alkalmával oly feszültség alatt áll, mely egyenlő az (a, b) lámpafeszültséggel, levonva a (h, i) tekercselés ohmikus feszültségveszteségét, mely azonban csak csekély. Rendes lámpafeszültség alkalmával a (c) mágnes a (d) fegyverzetet, mely pl. a (p) rúgó hatása alatt áll, vonzza. Ha azonban a lámpa feszültsége bizonyos értéken túl növekedik, ami a szenek leégésének végén mindenkor beáll, vagy pedig ha a feszültségnövekedés a szenek utánállításának megakadályozása folytán növekszik, úgy a (c) mágnes a (d) fegyverzetet vonzza és a (d, e) kontaktusok egymást érintik. Ezen pillanatban a lámpa főárama az (a) kapocstól (f, g, d, e) úton folyik (b) felé és a lámpa kiaszik. A pótellenállás önindukciója folytán az (f, g) feszültség a lámpafeszültséghez képest egy bizonyos a szöggel van eltolva. A (f, g) feszültséget célszerűen úgy választjuk meg, hogy az (f, g) cos « feszültség egyenlő a lámpafeszültséggel. A transzformátor (f, g) primér tekercselésébe folyó ezen erős áram a transzformátor (k)magját erősen mágnesezi úgy, hogy transzformátor gyanánt működve, az (f és i) pontok között oly szekundér-feszültséget létesít, mely tetszés szerinti értékkel nagyobb mint az (a és b) között uralkodó lámpafeszültség. A (c) mágnes tekercselése azonban most ezen magasabb (f, i) feszültséghez van kapcsolva, miért is a (d) fegyverzetet biztosan fogva tartja. Az ívlámpának ily módon egy önműködő induktív pótellenállással való kapcsolása folytán elérhetjük, hogy a pótellenállás feszültsége a lámpafeszültség helyébe lépjen, olyként, hogy a lámpasor többi lámpáinak áram- és feszültségviszonyai gyakorlatilag nem változnak meg. A kapcsolómágnest a lámpa égése alatt a lámpafeszültség gerjeszti, az átkapcsolás pillanatától kezdve azonban tetszőleges magasabb feszültség által gerjesztetik. A (c) mágnes helyett más, váltakozóáram által gerjesztett készüléket, pl. egy indukciós gyűrűre taszítólag ható készüléket, solenoidot vagy hasonlót alkalmazhatunk. Gyakran, különösen mozgó fegyverzettel bíró lámpáknál nem kell külön a kapcsoló* mágnest alkalmazai, hanem a lámpa mellékáramú mágnesét használhatjuk föl az átkapcsolás végzésére és csupán az induktív pótellenállást egyedül rendezhetjük el a lámpa fölött, vagy a lámpa mellett, vagy pedig a lámpán belül. A 2. ábra a fönt leirt kapcsolási elren-