50599. lajstromszámú szabadalom • Szabályozóberendezés egyenáramú dinamogépekhez

mint a (c5) (e3) fölületek sugara. A (c5) fölülethez tartozó középponti szög akkora, hogy a (D, d4) elektromágneseknek az 1. ábrán látható helyzeténél, mikor a vasmag hossztengelye a (C) járom szimmetria síkjára merőleges, a vasmag (d2) (d3) homlokfölületeit a (c5) fölület még teljesen födi. A (c4) sarokvas és az (E) sarokvas között a (C) járom szimmetria síkjának két oldalán (F) köz marad. A (cö) és (e2) fölül eteknek ezen a helyen levő(c6), illetve (e4) élei a (dl) tengelylyel párhuzamosak. Mikor a (D, d4) elektromágnes a dinamógép az 1. ábrán látható helyzetében van, az ebben gerjedő erővonalak a (c4) saroktesten át az 1. ábrán pontvonalasan jelzett (G) úton át záródnak, nevezetesen, ha föltételezzük, hogy (d2) a mágnes éjszaki sarka, az (y) nyíl irányában (1. ábra). Világos, hogy ekkor az (A) fegyverzeten erővonalak nem mennek át, tehát az (A) generátorfegyverzetben sem indukálódhatik áram. Az elektromágnes a jelzett hetyzetében a közte és a (c4) sarokvas között föllépő mágneses erők hatása alatt stabil egyensúlyban van. Ha már most a (D, d4) elektromágnest a (d6) kézikerék segélyével a mágneses erők hatása ellen az (x) nyíl irányában annyira elforgatjuk, hogy az elektromágnes (d2) homlokfölületet részben a (c5), részben (e2) fölület födje, az erővonalnyaláb megoszlik és míg az erővonalak egy része mint eddig a (e4) sarokvason át záródik, azok más része az (E) sarokvasba megy át és az (A) fegyverzeten, a (c9) sarokvason és a (C) jármon át a (c4) sarokvasba megy, hol az előbb jelzett erővonal nyalábbal egyesül és evvel együtt megy a (D, d4) elektromágnes (d3) fölületéhez. Ennek következtében a (X) generátorfegyverzeten átmenő mező keletkezik úgy, hogy eme meze hatása alatt a fegyverzetben áram indukálódik. Minél nagyobb a (d2) fölület által födött része, annál nagyobb lesz amaz erővonalak száma is, melyek ezen az úton záródnak és annál nagyobb lesz a fegyverzet feszültsége is. Mikor a (D, d4) elektromágnest annyira elforgattuk, hogy a (d2) fölületet az (e2) fölület teljesen födi, az elektromágnes összes erővonalai az (A) fegyverzeten mennek át. Mikor az elektromágnest az 1. ábrán látható helyzetéből 90°-kal elforgattuk, az (A) fegyverzeten át záródó erővonalak útja a legrövidebb, tehát az áram feszültsége is a legnagyobb. Az elektromágnesnek ezt a helyzetét a gerjesztőmágnes maximális helyzetének nevezzük. Az elektromágnes — mint az további magyarázat nélkül érthető — ekkor is stabil egyensúlyi helyzetben van. Ha a (D, d4) elektromágnest az 1. ábrán látható helyzetéből az (x) nyíl irányával ellentétes irányban elég messze elforgatjuk, az (A) fegyverzeten átmenő mező iránya és evvel a fegyverzetben gerjesztett áram iránya is megfordul. A feszültség szabályozása ekkor hasonló módon történik, mint mikor az elektromágnest az (x) nyíl irányában forgatjuk. A 3. ábrán a találmány tárgyának második foganatosítási alakja látható, mely az elsőtől annyiban tér el, hogy a (c6) és (e4) élek az (e) tengelylyel szöget alkotnak. Eme szabályozó berendezés működési módja az előbb leírtéval lényegében megegyezik. Az (e4, c6) élek ferde helyzete azt az előnyt biztosítja, hogy az erővonal nyaláb elágazása az elektromágnesek forgatásánál fokozatosan megy végbe. A találmány tárgyát képező szabályozó berendezés főelőnye az, hogy a generátorfegyverzetben indukált áramot teljesen fokozatosan szabályozhatjuk, tehát a feszültség sem változik ugrásszerűen, mint be- és kikapcsolható ellenállások esetében. Ezenkívül a találmány tárgyát képező berendezés a szabályozásnál nem szikrázik és kontaktusdarabjai nem kopnak el. A megrajzolt foganatosítási alakoknál az (e2) fölületek oly hengerfölülethez tartoznak, melynek tengelye a (d2, d3) fölületekhez tartozó henger tengelyével esik össze. Az (e2) fölület azonban ép úgy tartózhatik oly hengerfölülethez is, melynek tengelye a (d2, d3) fölületekhez tartozó henger tengelyével esik össze, hanem evvel párhuzamos és ettől bizonyos csekély