50502. lajstromszámú szabadalom • Berendezések képeknek távolba való telegrafikus átvitelére

_ 4 _ áramforrásból a (87, 92, 32, 34, 37) jelző csöngő, (38) billentyű, (39) úton kerül a vonalvezetékbe, ezután (2. ábra) a (111, 110, 112, 74, 76, 80) billentyű, (81) csöngő, (78, 75, 79, 117) úton a földbe, azután az 1. ábrabeli állomásnál a földből a (94, 88, 93) kontaktusokon át visszatér a (36) áramforráshoz. A fölhívás és a szokásos felelet után a 2. ábrabeli állomáson (73) átkapcsoló (74) karját a (130) ütközőhöz állítjuk, miközben a kar (75) lemeze a (78, 79) kontaktusokat elhagyja és a (76) kontaktust a (77) kontaktussal köti össze, miáltal a fölvevőkészülék az áramkörbe iktattatik. Ezután a (C) hengert hajtó motort megindítjuk. Most az 1. ábrabeli állomáson a (33) átkapcsolót a (35) kontaktusra állítjuk át, hogy az adókészüléket az áramkörbe kapcsoljuk és ugyancsak megindítjuk az (A) hengert hajtó motort. A vonaláram most (1. ábra) a (36) áramforrásból a (87, 92, 32, 35, 40, 41) ellenállás, (42, 26, 27, 29) elektromágnes, (39), a vonalon innen pedig (2. ábra) (111, 110, 112, 74, 77, 70) elektromágnes, (68, 66, 67), megszakító, (55) elektromágnes és (117) úton át tér vissza az áramforráshoz. Ezen áramkörben a vonaláram a íöladókészüléknek (1. ábra) (29) elektromágnesét gerjeszti, mely (30) fegyverzetét vonzza | és a (28) helyi telep árama segélyével ja ! (19) elektromágnest gerjeszti, amely (20) fegyverzete által a (22) horgot fölemeli. A mótor a (12) kereket (3. ábra) forgatja és a (9) súrlódópofa segélyével meneszti az (A) hengert mindaddig, míg a (10) ütköző a (22) horogba nem ütközik. Ekkor ugyanis a (8) kapcsolóemelő kissé kileng, miközben a megakasztás föltétlen biztosítására a (10) rugalmas nyelv a (11) ütköző egy beugrásába fekszik. A (12) kerék és az (A) henger közti súrlódási kapcsolat így megszűnik és a kerék ezután a henger forgíatása nélkül forog tovább. A fölvevőkészülékben (2. ábra) a vonaláram a (70) relaist gerjeszti, mely a (71) fegyverzetével az (56) elektromágnest a (69) helyi telepbe kapcsolja, amely az (57) fegyverzetet vonzván, a föladókészülékkel ellentétben, az (59) horgot az (51) ütköző útjából eltávolítja. A (70) elektromágnestől az áram a (68) árammegszakítón, ezután pedig az (55) elektromágnesen megy keresztül, melynek fegyverzetén hordja a (C) hengeren nyugvó (53) reprodukáló csúcsot. Az (55) elektromágnes és fegyverzete között kis légköznek kell maradnia. Amint a (C) hengerrel összekötött elszigetelt (65) pecek járása közben a (66) lemezbe ütközik, úgy ez a (67) kontaktustól elválik és a vonaláramkört megszakítja, miáltal a (29) relais (1. ábra) és a (70) relais (2. ábra) áramkörei a fönt leírt módon megszakadnak. Ennek folytán egyrészt az 1. ábrabeli föladókészülékben a (22) horog a (10) ütközőt elereszti, miáltal a (12) kerék az (A) hengert a kapesolóemelő közvetítésével ismét magával meneszti, másrészt uedig a 2. ábrabeli fölvevőkészüléknél az (59) horog az (51) ütköző útjába jut. Miután azonban azon időpontban, amelyben a (65) pecek a megszakítást létrehozza, az (51) ütköző az (59) horgon már túlhaladt, úgy az (59) horog nem akasztja meg a (C) henger forgását, miért is ez utóbbi megakasztás nélkül fog forogni, miközben minden egyes fordulat alkalmával a (65) pecek segélyével a vonaláramkört megszakítja. Amint már föntebb kifejtettük, a vonaláramnak ezen megszakítása az (A) hengert (1. ábra) indítja meg, mely ismét minden egyes fordulat alkalmával megáll. Ezen működési módból folyik a pontos isosynchronizmus az átvitel számára és a képnek egyidejű reprodukciója. Ha ugyanis az (A) henger (1. ábra) első megállása után a (C) henger (2. ábra) az áramot megszakítja, úgy a (16), ill. (53) csúcsok egyrészről az átviendő kép (a) pontján és másrészről a reprodukált kép (d) pontján állanak és a két henger ugyanazon időponttól kezdve, a csúcsok alatt egyenlő kerületi utat ír le, nevezetesen az (A) hengeren (a)-tól (a)-ig és a (C) hengeres (b)-től (e)-ig a nyilak irányában. Ezután, ha mindkét henger ezen