50444. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cinknek vagy réznek, vagy mindkettőnek összetett ércekből és effélékből való kiválasztására és elektrolytikus cella az eljárás végrehajtására
— 4 -Az anódák a hatófölület növelése céljából hornyokkal láthatók el. Ha a leírt cellát cink kiválasztására akarjuk használni, akkor az eljárás szerint a közömbös cinkszulfátnak 5%-os vagy erősebb oldatát alkalmazhatjuk, mely kb. Zn S04 .7H2 0 összetétellel bir. Célszerű legföljebb 6—8% erősségű oldatot alkalmazni, mivel a nagyobb töménységű oldatokból kapott, ampéróránkénti cinkcsapadék menynyisége nem növekedik lényegesen, amenynyiben a kilúgozott ércben sokkal több föloldott cink marad vissza. A csekélyebb töménységű oldatok viszont az elektrolyzis hatását gyöngítik jelentékenyen. így pl. egy kisérletsorozatnál, melynél az áram ugyanazon feszültséggel teljesen azonos cellákon haladt át, amelyekben azonban a közömbös cinkszulfát oldatok* töménysége 1% és 16% között váltakozott, 16°/0 -tól kezdve lefelé egészen 5%-ig egyenlő mértékű lecsapódást (kb. l'l gr. amperóránként figyeltünk meg, azonban kisebb töménységű oldatok esetén a lecsapódott fém mennyisége aránylag erősen csökkent. Midőn ezen kísérleteket ugyanolyan oldatokkal, azonban 0"3% kénsav hozzáadásával ismételtük, gyakorlatilag ugyanazon eredményeket kaptuk. Kitűnt továbbá, hogy ha az áramerősség a hatásos ólomfölület négyzetméterjére 120 ampernél nem volt több, akkor az anódák megszakítás nélkül 300 napig munkában maradhattak anélkül, hogy kicserélésükre lett volna szükség. Célszerűbb azonban négyzet méterenként 208 ampér áramerősséggel dolgozni. Midőn az oldat a cellából kilép, tapasztalás szerint a cinknek az ércből való kilúgozására nagyobb aktivitással bír, mint amilyet a benne lévő savtartalom után várni lehetne. Az elektrolyzis műveletét célszerű közömbös oldattal megkezdeni. Az eljáráshoz alkalmas elektrolytikus cellát úgy is berendezhetjük, hogy ólomból vagy szénből készült anódát alkalmazunk. A katóda szintén lemezalakban képezhető ! ki, mely esetben a cella falába hornyot kell vágni, mely a lemez éleink fölvételéreszolgál és amellett a lemez és horonyfal között elektrolyttal töltött teret hagy szabadon. A lemez éleinek ezen megvédési módja megakadályozza, hogy a lemez élein, nagyobb áramerősségek alkalmazása esetén kinövések képződjenek. Az anódát egyúttal olyan távolságban kell a katódától elrendezni, hogy a lemez fölületén se képződhessenek szabálytalan kinövések. A leírt szerkezetű cellában jelentékeny áramerősségek alkalmazhatók és egyenletesen végbemenő lecsapódás érhető el. Ha a cellában a cinkezett vaskatódákon elegendő mennyiségű cink rakódott le,, akkor a katódákat kivesszük és a cinket levakarjuk vagy leolvasztjuk, mely utóbbi esetben a katódákat megolvasztott cinkből álló fürdőbe merítjük. A cink természetesen más alkalmas módon is eltávolítható, pl. ha a katódák cinkből állnak, akkor az egész leolvasztható. A leírt eljárásnál tehát a gyöngén savanyú cinkszulfátoldat a cinket az ércből kioldja és azután az elektrolyzáló cellába jut, hol a cink a katódán lerakódik és amellett kénsav képződik úgy,, hogy a készüléken állandóan gyöngén savanyú oldat halad át. Magától értetődik, hogy az eljárás végrehajtására a leírttól eltérő alakú elektrolyzáló cellák is alkalmazhatók, mivel a találmányra nézve csak az a lényeges,, hogy gyöngén savanyú és többé-kevésbbé higitott cinkszulfátoldat legyen alkalmazva, mely oly kevés savat tartalmaz, hogy mindenekelőtt a cinket, vagy cinket és rezet | tartalmazó ólomra hat és ugyanakkor a masszát nem teszi kocsonyaszerűvé úgyr hogy a kilúgozó fürdőben használt sav az elektrolyzáló cellában ismét regenerálódik és azután megszakítás nélküli körfolyamban, újból fölhasználható. Az eljárást csak cink kiválasztására való alkalmazásában ismertettük ugyan, de azért ugyanezen eljárás oly ércek kezelésére isfölhasználható, melyek rezet szilikátok vagy más vegyületek alakjában tartalmaznak. Ee esetben a cinkszulfátoldat rézszulfátoldat-
