50443. lajstromszámú szabadalom • Erős hangú beszélőgép

A találmány tárgyánál a tekercselés pl. 2— 360°-ra terjed ki, amiként helyes tekerületnek felel meg. Ezen elrendezésnek célja az, hogy a zsinór ne egyszerre, hanem fokozatosan csúszhasson vissza és pedig oly módon, hogy először a tűtartó rendkívül gyors mozgásai által egy tekerület, vagy ennek egy része tekercselődik le, mimellett a második tekerület, vagy tekerületrész tehetetlenség, tapadás és belső mechanikai ellenállás következtében zárva mar rad és e tényezők legyőzése után, minimál lis késéssel, az első tekerület ellenállásaitól tehermentesítve, az első tekerület után csúszik. A rajz oly készüléket mutat, mely úgy grammofonok, mint fonográfok részére is használható. Az 1. és 6. ábra a találmány tárgyának oldalnézete, különböző léptékekben rajzolva, a 2. ábra elölnézete, a 3. ábra vízszintes metszete, a 4. és 5. ábra részleteket mutat. A hangszelence, úgy mint a közönséges készülékeknél egy minden irányban lengethető hangcsőbe van beillesztve. A hangszelence külső oldalán a kb. 3 mm. vastag, sima (1:), csap van! forgathatóan ágyazva, mely köré a (2) zsinór van tekercselve. A (2a) zsinórvég a (3) membránnal (4. ábra) és a (2b) zsinórvég a (4) tűtartó fölső szárával van összekötve. A hengerszerű (5) vastagítás (1. és 6. ábra) lendítőkerék gyanánt szolgál, mely azonban a hajtótengelyre is szerelhető. A (6, 7) csigák, melyek a működési módot nem befolyásolják, a hangerősség szabályozására szolgálnak és pedig oly módon, hogy segélyükkel a (2) zsinór vékonyabb vagy vastagabb részeit tekercseljük az (1) csapra, hogy ily módon a súrlódó részek súrlódó fölületeit növeljük vagy1

csökkentsük. Hogy a csaknem szabadon lengő (4) tűtartó önlengését megszüntessük, a tűtartó és a (3) membrán közé a kaucsukból, vagy hasonló anyagból álljó (8) tuskló van beszorítva. Minthogy a membrán és a tűtartó csaknem szinchrón módon leng, ennek folytán a tűtartó fojtása dacára sem csökkentetnek lényegesen a tűtartó kilengéseinek amplitudái. Az (1) csapot a készülék hajtóműve hajtja. E célra a (10) hangcső (9) tartókarja üreges és üregében a (12, 14) tengelyek és a (11, 13) áttételi kerekek vannak elrendezve, mely utóbbiakat a (21) szíj vagy zsinór köti össze egymással. A (11) kerék a (12) tengelyen ül, mely a hajtóművel van összekötve. A (13) kerék a (14) tengelyen ül, mely az üreges tartókarban van ágyazva és egyik végével a tartókaron a hangszelence felé áthatol. A kiálló tengelyvéggel a (15) egyetemes csukló segélyével a (16) cső van összekötve, melybe a hosszában eltolható (17) tengely van bedugva; az utóbbinak másik vége a (18) egyetemes csukló segélyével az (1) csappal van összekötve. A (17) tengelyt a (16) cső és a (19) pecek) segélyével magával viszi. Hogy a (10) hangcső lengethetőségét ne befolyásoljuk,, a (16) csőben a (20) hasíték van alkalmazva, melyben a (19) pecek csúszhatik úgy, hogy a hajtótengely tetszés szerint meghosszabbítható vagy megrövidíthető. Ha iaz (1) csapot a 4. ábrán rajzolt nyíl irányában hajtjuk, akkor a föllépő súrlódás a (2a) zsinórvéget föltekercselődni készteti, amit azonban a (3) membrán megakadályoz. Ha azonban a (2b) zsinórvégre húzást fejtünk ki, akkor a (3) membrán ellenállást különleges erőkifejtés nélkül legyőzzük, tehát a membránt kihajlítjuk, minthogy több zsinórtekerületnek az (1) csapon való elrendezése következtében a súrlódásnak hatványozott fokozatossággal kell föllépnie és pedig oly mértékben, mint amelyben az egyik tekerületnek a másikra fékezően kell hatnia, amidőn az egyes tekerületek fékezőhatásai egymást kölcsönösen támogatják. Ha a (2b) zsinórrészt utánengedjük, akkor a (3) membrán nyugalmi helyzetébe visszatérve, a (2) zsinórt magával viszi. Ha a hangszelencét az (1) csap egyidejű forgatása mellett a .forgó hanglemezre helyezzük, akkor a (4) tűtartó a hangnyomok mélyedéseinek vagy görbülő-