50410. lajstromszámú szabadalom • Ülés mótoros járművekhez

Megjelent 1910. évi december hó 10-én. ^sa^ KIR. MAGY. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 50410. száxn. XX/a/2. OSZTÁLY. Ülés mótoros jármüvekhez. WILKENING LAJOS GYÁROS HANNOVERBEN. A bejelentés napja 1910 január hó 11-ike. Elsőbbsége 1939 augusztus hó 12-ike. A mótoros járműveknél alkalmazott ülőberendezések hátránya az, hogy nem nyújtják a különösen hosszabb utazásoknál kívánatos kényelmet és főleg hogy nem óvják meg a rajtuk ülők testét a lökésektől. A mótoros járműveknél eddig alkalmazott ülések rendesen akként vannak berendezve, hogy a járműbe merev fölső oldalán kipárnázott ülésfölület van beépítve. Mótoros kocsik használatánál a többékevésbbé egyenetlen úttest által okozott és többé-kevésbbé függélyes irányú lökéseken és rázkódtatásokon kívül oly lökések is lépnek föl, amelyek az utas testét úgy a menetirányban, mint erre merőleges irányban gyorsítják, pl. hirtelen sebesség- vagy menetirányváltoztatásoknál, erős fékezésnél, görbékben való haladásnál stb. Hosszabb utazásnál az is fárasztó, hogy az ülésfölületek a test alátámasztására mindig ugyanazt a profilt nyújtják. Jelen találmány tárgya új ülésberendezés, amelynek célja a fönt említett hátrányok kiküszöbölése. Az eddig szokásos merev ülés- és táfmlafölület helyett az ülés és támla egész kiterjedésében engedékeny és simulékony anyagból álló fölületet alkalmazunk, mely az ülésvázzal csupán két ponton, nevezetesen a támla fölső végén és az ülésfölület mellső végén van kapcsolva, minek következtében egy, ja célnak kiválóan megfelelő (ülőbútoroknál különben ismeretes) lebegő ülés keletkezik. Mellékelt rajz oldalnézetben a mótoros kocsi fölső részével kapcsolatban két foganatosítási alakot ábrázol, nevezetesen az 1. ábra példaképen vezetőülés oldalnéze-i tét, illetve metszetét, a 2. ábra pedig egy mögötte alkalmazott ülés módosított foganatosítási alakját, a 3. és 4. ábra az 1., illetve 2. ábrához tartozó fölülnézetet tünteti föl. Az 1. ábrán látható foganatosítási alaknál (a) egy vízszintes harántrúd, amely a jármű vázával mereven van összekötve, (b) a szintén mereven megerősített harántdarab, mely ,az ülés mellső végét képezi. A két (a) és (b) hjarántdarab (f)-el jelzett szövet, fonat vagy szalagok, hevederek vagy hasonlók segélyével van egymással összekötve és az így képezett, behajolt lebegőtartóra (c) és (d) párnák vannak megerősítve. A 2. ábra foganatosítási alakjánál az imént leírt részeket ugyanazok a betűk jelzik, azonban az (a) és (b) harántdaraboknak a jármű vázával való merev összeköttetése helyett e darabok rugalmasan van-