50396. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kénhidrogén és kénessav kimosására gázokból gőzökből

zokkal kezeljük, úgy a bázis szulfátja és cinkkarbonát, cinkoxid vagy cinkszulfid képződik. Ha ezeket a vegyületeket ismét kénessavval hevítjük, vagy kén jelenlétében vagy jelenléte nélkül levegővel kezeljük, úgy végül ismét cinkszulfát és szabad kén képződik.

Ahelyett, hogy a gázokat, amelyek a kénhydrogént vagy a kénessavat esetleg ammóniák mellett tartalmazzák, a mosó folyadékban lévő cinkvegyiiletekre (vagy hasonlóan ható fémvegyületekre) hagynék hatni, akképen járhatunk el, hogy a gázokat egyidejűleg vagy egymás után az illető nedves állapotban lévő fémvegyületekre hagyjuk hatni és a végtermékeket, ként, thionátokat és esetleg szulfátokat kilúgzás, kicsapás és szűrés útján választjuk el egymástól.

Az említett példák az eljárás foganatom sításának és alkalmazásának összes lehetséges módozatait nem meríti ki, minthogy ezek a körülmények és szükségletek szerint különbözők lehetnek. A fönti leirás azonban általános utasítást tartalmaz, amelyből minden egyes esetre a célnak megfelelő foganatosítás! alakot kiválaszthatjuk.

Ha cinkvegyületek helyett más, a bevezetésben említett fémvegyületeket használunk, a reakciók hasonló módon folynak le. Vas- vagy mangánvegyületek alkalmazása cinkvegyületek helyett különösen ajánlatos akkor, ha kénhidrogént ammóniákkal együttesen kell kimosni.

Míg azonban a kénessav a cinkszulfidot csak lassan oldja úgy, hogy eközben kénhydrogén föl nem szabadul, addig az vasszulfitra vagy mangánszulfitra sokkal gyorsabban hat. Hogy ebben az esetben a bár csekély mérvű kénhydrogénfe.ilődéfít elkerüljük, a folyadékot, amely a íémszulfidot tartalmazza, igen jól össze kell kevernünk a kénessavat tartalmazó gázzal.

A fémszulfidok kezelésénél távozó gázokat, ha ezek kénhydrogén nyomait tartalmazzák, szintén jelen eljárás szerint kezelhetjük, vagy pedig a kénhydrogént a távozó gázokból bármely más ismert módon eltávolíthatjuk, hogy a környezetnek a távozó kénhydrogén által való zaklatását megakadályozzuk. így pl. a kénhydrogént el égethetjük és abból kénessavat állíthatunk elő, amely ismét a fémszulfidok kezelésére használható föl. Egyébként kénhydrogén képződését teljesen elkerüljük, ha a fémszulfidot tartalmazó folyadékot olyan oldatva vezetjük be, amely fölöslegben tartalmaz kénessavat. Ebben az esetben a fémszulfidból esetleg fejlődő kénhydrogént keletkezési állapotban a fölös kénessav azonnal megbontja.

A mellékelt rajz az eljárás egyik foganatosítási alakjának magyarázatára szolgál. Az eljárás azonban más módon és más készülékekkel is foganatosítható.

(A) egy álló gáz mosó, (B) abszorbeáló készülék több egymás fölött elrendezett kamrával. (C, F) folyadéktar lányok. (ET filterprés. (D, G) folyadékszivattyúk, < H) légszivattyú és (K) kén elégetésére szolgáló kemence.

Tegyük föl, hogy a berendezés kénhydrogénnek világító gázból való kimosására szolgál. A gáz (a)-nál az (A) mosóba lép be és azt itt a mosófolyadékkal kezeljük, amely pl. oldott cinkthionátot tartalmaz. Az ezen oldat behatása folytán megtisztított gáz a mosót (a2)-nél elhagyja. (G) szivattyú segítségével a (h) csövön át állandóan friss folyadékot vezetünk be fölülről az (A) mosóba. A mosó alsó részén elfolyó folyadék cinkszulfidot, valamint szabad ként és meg nem bontott cinkthionátot tartalmaz.

A folyadék (a3)-on át fölül a (B) abszorbeáló készülékbe folyik, amely több egymás fölött fekvő kamrát foglal magában. Egyidejűleg alul a (b)-nél kénessavat tartalmazó levegő lép a (B) készülékbe. A folyadék kénessavat abszorbeál, amely a cinkszulfidra hat, mikor is oldható thionátok és szabad kén képződik. A (B)-ből távozó folyadék a (b3) csövön át a (C) kavaró tartályba folyik, amelyben azt kavarjuk, hogy a cinkszulfid föloldását gyorsítsuk. A folyadék most visszaalakult cinkthionátot tartalmaz oldatban és föl nem ol