50393. lajstromszámú szabadalom • Eljárás utak, műutak, terek, gyalogutak megépítésére
MAGY. KIR. Megjelent 1910. évi december l»ó 10-én. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 50398 szára. Vilin. OSZTÁLY. Eljárás utak, műutak, terek, gyalogutak megépítésére. DR ZIMMER KARL LUDWIG VALENTIN VEGYÉSZ HAMBURGBAN. A bejelentés napja 1910 február hó 22-ike. Az eddigieknél tartósabb utak építése szükségessé vált első sorban az automobilközlekedés folytán, amely az utaknak rendkívüli romlását okozza, másodsorban pedig, főleg a városokban és ezek szomszédságában. a nagy mértékben emelkedő teherforgalom következtében. Miután pénzügyi okokból lehetetlen egész országutakat és más efféléket burkolatkövekkel vagy aszfalttal stb. megfelelően tartós állapotban elkészíteni és föntartani, ezért a törekvés oda irányult, hogy makadámutak fektetésével kerüljük ki a fönnálló nehézséget. Ezen, különösen kátránymakadám utak építése elvileg azon alapszik, hegyköveket, kavicsot, kovát, mészköveket és más efféléket valamely kötőszenei hoznak össze és ezen keveréket szétterítik és lehengerlik. Ezen eljárással nem érjük el azon célt, hogy olyan utakat készítsünk, melyek tartósság tekintetében a mai követelményeknek megfelelnek, mert azon anyagok, melyek kötő* szerek gyanánt szolgálnak és kizárólag te" kintetbe jöhetnek a legtöbb esetben kőszénkátrányból vagy kőszénkátrányszurokból és hasonló anyagokból állanak, amelyeket tisztán mechanikai úton az útépítéshez szükséges anyagokkal, mint kővel, kaviccsal és más effélével nem lehet kellően finoman elosztott állapotban összekeverni. A keverés mindig olyan módon történt, hogy az előzőleg száraz vagy mesterségesen megszárított kavicsanyagot tisztán mechanikai művelettel a szintén előzőleg fölhevített kötőszerrel, mint kőszénkátránnyal, szurokkal és más effélével összekeverték és ennek folytán a kötőszerből többet kellett alkalmazni, mint amennyi általában célszerű volt, avégből, hogy szilárd burkolatot kapjunk. Ennek folytán, különösen melegebb időjárás beálltával, azokon a helyeken, ahol a kötőszer túlságosan nagy mennyiségben volt jelen, fészkek, illetve a kötőszernek összegyülemlései keletkeznek, amelyek az úttest fölületének elpusztulásait okozzák, mert ezek a kötőszerek, különösen nyári hőméi1- ségletnél nagyon lágyak arra, hogy csak normális terheléssel szemben is, még kevésbé azonban azon rendkívüli megterhelésnél, amilyen az automobilközlekedésnél föllép, helyt állhatnának. Ebből következik, hogy a mechanikai keverés útján kapott termékek a mai követelményeknek már nem felelhetnek meg. A következőkben egy olyan eljárást írunk le. amely a fölállítandó követelményeknek minden tekintetben megfelel, a fönt említett NVOMDaHI&A*S
