50348. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vasérceknek vassá való redukálására
MAGY. g&s KIR. SZABADALMI WB HIVATAL Megjelent 1910. évi december lió 7-én. SZABADALMI LEÍRÁS 50348. szám. XII/d. OSZTÁLY. Eljárás vasérceknek vassá való redukálására.-SIMPSON WILL1AM SPE1RS ÉS OVIATT HOWABD MÉRNÖKÖK LONDONBAN. Pótszabadalom a 47272. sz. törzsszabadalomhoz. A bejelentés napja 1909 április hó 14-ike A jelen találmány tárgya eljárás vasoxydoknak redukálására és fémes vasnak előállítására különböző, a vasat oxydként tartalmazó ércekből, különösen haematitból, magnetitból és ezek összetételeiből. A jelen eljárás minden oly vasoxydnál alkalmazható, mely az alább részletezett keverés lehetővé tételére elegendően fölaprítható, különösen alkalmazható azonban oly koncentrátumok vagy ércek földolgozására, melyek már a természetben finoman elosztott állapotban fordulnak, elő, mint pld. a mágneses vashomok. A jelen találmány tárgyát képező eljárás lényegileg abban áll, hogy a földolgozandó vasércet, mely ha még nincs aránylag finoman elosztott állapotban, előbb ezen állapotba hozandó, megfelelő mennyiségben egy vizet tartalmazó keverékkel jól összekeverjük, amikor is ezen keveréket oly mennyiségben alkalmazzuk, hogy a képződő keverék összeálló pépes masszát alkosson, mely alkalmas arra, hogy azt az olvasztókemencékbe vagy tégelyekbe adagolandó ércek módjára egy, a célnak megfelelően készült tartályba helyezhessük, melyet azután hevítésnek vetünk alá. Az említett keveréket vízből és a kívánt cél elérésére elegendő mennyiségben alkalmazott szénhydrátból, pld. szulfit-faanyagból, szalmacellulózából vagy más, a cellulózát (C6Hlu05)-öt főalkatrészként tartalmazó szénvegyületből állítjuk elő. Célszerű ámbár nem mindig szükséges) a víztartalmú keveréket forró vízzel készíteni. A redukáláshoz szükséges, említett szénhydrát mennyisége magának a szénhydrátnak és a földolgozandó ércnek nemétől függ. így pld. ha a redukálandó érc mágneses vashomok (mely csak kevés teléranyagot tartalmaz) vagy fölaprított haematit vagy magnetit, redukáló szénhydrát gyanánt pedig közönséges száraz, pld. a papirgyártásnál használt szulfitcellulózát használunk. akkor ezen cellulóza szénhydrátot célszerű a földolgozandó érc súlyának kbl. f)—8%-ának megfelelő mennyiségben alkalmazni. A szénhydrátnak fölös mennyiségben való alkalmazása nem hátrányos a kívánt eredményre nézve, némely esetekben pedig, melyekben ily fölös mennyiséget alkalmazunk, a víz használatától el is tekinthetünk. A víz elhagyása azonban néha sziikségéssé teszi azt, hogy a szénhydrátnak a célra különben elegendő menynyiségét többszörösen fokozzuk. Majdnem minden esetben célszerű az NV'OMDáHIBA'S
