50230. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cink megmunkálására
- 2 — határok az elérhető legjobb gyártmányt szolgáltatják. A cink hőmérséklete a szalagaajtóból vaió kifolyásánál többé vagy kevésbbé emelkedik, aszerint amint nagyobb vagy kisebb kifolyási sebességgel bír. Az alakmás megadott kifolyó keresztmetszeténél és a sajtolóhenger megadott a keresztmetszete mellett a sajtoló kölyű alkalmas sebessége által a kifolyó cink megfelelő sebességét érjük el, nehogy a cink az alakmáson vagy túlgyors átfolyás folytán a 30—80° C hőmérsékleti határokat túl ne léphesse, minthogy a túlnagy sebesség folytán föllépő hőemelkedés a gyártmány szerkezetére káros hatással volna és megmunkálhatóságát kedvezőtlen értelemben befolyásolná. Lényeges továbbá, hogy a cinktömbre gyakorolt nyomás 6000 kg/cma alá ne sülyedjen. Ez az alakmás alkalmas kiképzése által elérhető. A szalagsajtó szájnyílásánál ellenállást kell előidéznünk, mert a nyomás alatt álló cink oly tulajdonsággal bír, hogy gyorsan kis nyomással és struktura változtatás nélkül ömlik ki a sajtoló formából úgy, hogy a kívánt célt nem érnők el. A helyes átváltoztató nyomást pl. úgy •érhetjük el, hogy éles (c) alakmásnyílást (1. és 2. ábra) alkalmazunk, melynek keresztmetszete meghatározott kis viszonyban áll a (b) sajtolóhenger, illetve az (a) cinktömb keresztmetzzetéhez; kedvező viszony pl. 1 : 15; egy másik mód szerint nagyobb kilépési keresztmetszetet választunk, ekkor azonban a cink kifolyására szolgáló kilépési nyílás széleit erősen lekerekítjük (4. ábra); végül az alakmás fenékrészét többé-kevésbbé széthajló tölcséralakú nyílással láthatjuk el (3. ábra). A lekerekítés nagysága és a fenékrész hajlása által a sajtolt anyagnak oly ellenállása létesíttetik, hogy a szükséges belső átalakító nyomást elérjük. Ismeretesek oly eljárások, melyek szerint a, szalagsajtó segélyével csövek és legkülönbözőbb fajtájú mintázott rudak, hideg vagy erősen fölmelegített, illetve forró állapotukban ón-, vörösréz-, és más félkemény fémből állíthatók elő; ezen eljárásoknál azonban mindegy, hogy cinket, vörösrezet, alumíniumot vagy egyéb félmerev fémeket használunk-e, mert tulajdonképen csakis arról van szó, hogy a szalagsajtó segélyével a fémnek kívánt külső alakját adjuk meg; emellett figyelmen kívül hagyjuk azt, ami az elérendő cél tekintetében nem is játszik szerepet, hogy a fém fölületéhez közeli eső részein struktúraváltozást szenved, vagy, hogy a struktúraváltozás a fém magjáig hatolt-e. Ezzel szemben a jelen eljárás csakis cinkre, nem pedig más félmerev fémre vonatkozik, mert ezek az említett törvényeket nem követik, továbbá pedig jelen eljárásnál a cink nemcsak mint minden sajtoló eljárással járó külső nemesedésen, hanem a legbelső magjáig hatoló átváltozáson megy keresztül úgy, hogy fizikailag teljesen új fém jön létre, melyet a cink allotrop módosulásának nevezhetünk, amiben a cinket, mint ilyent közönséges módon egyáltalán föl sem ismerhetjük. A régebbi ismert eljárásoknál előnyösnek tekintették a fémnek alacsony nyomásnál történő kilépését, valószínűleg erőmegtakarítás és szerszámkimélés szempontjából, míg jelen eljárás sokkal nagyobb nyomással dolgozik, miért is ennek megfelelően természetesen a szerszámok erősebb kopásával kell számítanunk. SZABADALMI IGÉNY. Eljárás cinknek megmunkálására, melynél a cinktömb ismert módon szalagsajtó alakmásán keresztül sajtoltatik, azáltal jellemezve, hogy a sajtolandó cinktömböt 30—80° C-ra előmelegítjük és legalább 6000 kg/cm2 nyomásnál kisajtoljuk, míg a kiömlés alatt megakadályozzuk, hogy a hőmérséklet 80° C-on túl emelkedjék. (1 rajzlap melléklettel.) ... lAI AeS2VÉNrT)taSASÁQ NVOMO&M euOAMerw
