50224. lajstromszámú szabadalom • Eljárás összetett ércek szétválasztására
— 2 — arányban kell a nitrátot alkalmazni, menr nél kisebb arányban tartalmaz az érc teléranyagot, következésképen a koncentrátumhoz sokkal több nitrátot kell adagolni, mint a nyers érchez. Másrészt abban az esetben, midőn az érc alkatrészei közül az egyik, vagy a másik igen finoman elosztott állar pótban van, a nitrát mennyisége kisebbre szabható, mint abban az esetben, midőn az alkatrészek egyike sincs nagyon finoman elosztva. A nitrátnak keverési aránya azonban minden esetben aránylag csekély; nevezetesen az érc súlyának kb. 2%P a általában elegendő a nyers érc számára. A találmány szerinti eljárásra vonatkozó eddigi tapasztalatok szerint a legjobb eredmény eléréséhez szükséges keverési arány az ércnek vagy a koncentrátumnak vegyelemzése útján az említett megközelítő adatnál pontosabban meg nem állapítható. Ezért a nitrátnak legjobb keverési aránya kísérletileg állapítandó meg, nevezetesen az ércből próbák veendők. Ezen célból célszerű az ércből, ill. a koncentrátumből egyenkint, kb. 50 kg. súlyú mennyiségeket venni, ezer ket salétromsavas nátronnak ismert erősségű vízoldataival megnedvesíteni, majd az alább részletezendő módon fölhevíteni. A fölhevítés után a próbamennyiségeket bármily megfelelő koncentrálási műveletnek, általában vizes koncentrálásnak vetjük alá; már most az a próba, melynél a legkedvezőbb eredményt értük el, megadja a nitrátnak a szóban forgó érc vagy koncentrátum számára legelőnyösebb keverési arányát. A nitrát föloldására használt víznek keverési aránya akként szabadó meg, hogy az oldat a porított ércet jól átnedvesítse. Fölös mennyiségű víznek alkalmazása nem hátrányos ugyan, de természetesen nem is gazdaságos. Az átnedvesített ércet már most bármily megfelelő kemencébe adagoljuk, amikor is I csupán arra kell ügyelnünk, hogy oly érc- j nél, melynél az oxydáló pörkölés folytán a koncentrálás nagyobb nehézséggel jár, a fölhevítést levegő kizárásával foganatosít- ! suk, hasonlóképen kívánatos a levegő kizárása oly érceknél, melyek sok ezüstöt tartalmaznak. A kemence hőmérséklete a sötét vörös izzás eléréséig fokozandó; ezen hőmérséklet azonban csak néhány percig tartandó fönn. A fölhevítés után az ércet vagy koncentrátumot szükség esetén zúzásnak, végül pedig bármily ismert koncentrálási műveletnek, pl. vizes koncentrálásnak vetjük alá. Hogy a részletezett eljárásnál mily nitrátot alkalmazunk, az tisztán a költség kérdésétől függ; jelenleg a salétromsavas náttron a legolcsóbb, esetleg azonban a kálciumnitrát előnyösebben alkalmazható, mint ahogy nitriteket is alkalmazhatunk, amennyiben azok a találmány tárgyának szempontjából a nitrátokkal egyenértékű anyagok. Világos, hogy egy, bázikus anyagot tartalmazó ércnek a salétromsav oldatával való nedvesítése egészen azonos hatású az ércnek valamely nitrát oldatával eszközölt nedvesítésével. Jóllehet a salétromsavas nátron, amint említtetett, a találmány tárgyát képező eljárás hatása szempontjából jelenleg a legelőnyösebb anyag, mégis — minthogy ezen hatás, úgy látszik, bizonyos módon az ércnek vagy a koncentrátmmnak részleges oxydálásával van összekötve és a kedvező hatásnak oka közvetlenül vagy közvetve az oxydáció — egyéb, az ércet nagy hőmérrsékletnél részben oxydáló anyagokat is alkalmazhatunk. A kísérleteknél pl. a bichromátok és a permanganátok kedvező hatást mutattak. Megjegyzendő, hogy a «koncentrálás» és ((koncentrálási eljárások» kifejezések alatt nem értendők a «kilúgozás» és a kilúgozással dolgozó eljárások. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás összetett ércek kezelésére azoknak a koncentrálásra alkalmasabbakká tétele és ércalkatrészeiknek szétválasztása céljából, jellemezve azáltal, hogy
