50163. lajstromszámú szabadalom • Eljárás konyhasó tisztítására
— 6 — válik. A figyelmes vegyész gyorsan megtanulja a végpont fölismerését úgy, hogy ritkán van egynél több próbára szüksége. A káleiiimkarbonát leiilepítése után a tiszta folyadékot egy harmadik edénybe öntjük át. melyben a mágnéziumot hydroxid vagy karbonát alakjában csapjuk le a kívánt mennyiségű nátriumhydroxid vagy nátriumkarbonát oldat segélyével, mennek erőssége itt már 30% vagy több is lehet, hogy ásóié túlságosan föl ne higíttassék. A mágnéziumlydroxid vagy mágnéziumkarbonát leiilepítése után a sóiét lebocsátjuk és tiszta sósavval közömbösítjük, mire a lé tiszta szilárd sóvá főzhető be, vagy közönséges szilárd só finomítására szolgáló lúg gyanánt használható föl, mint már föntebb említve volt és alább egy példában részletesen ki lesz fejtve. A három ülepítő edényben képződött különböző csapadékokat az edényekből különkülön eltávolítjuk és a hozzájuk tapadó sólétől szűrés útján vagy más módon szabadítjuk meg. Az így kapott sóiét a legközelebbi töltés alkalmával az ugyanolyan tisztasági fokon lévő sóléhez adjuk. Az első edény csapadékát, mely főként báriumszulfátból, továbbá a vas és aluminiumkarbonátjaiból és némi kálciumkarbonátból áll, félretesszük. A második edény csapadékát a szűrőben gondosan megmossuk, míg csak a sólétől teljesen mentes nem lesz azután pedig hevítés mellett vagy enélkül megszárítjuk. Az így kapott káleiiimkarbonát igen tiszta lesz. A harmadik edény csapadékát szűrés útján a sólétől szintén gondosan megszabadítjuk és azután a mágnéziumkarbonát készítésénél szokásos módon megszárítjuk, vagy végül mágnéziumoxyd előállítása céljából kalcináljuk. A kapott termék a gyógyászatban kifogástalanul alkalmazható. Az így kapott melléktermékek mennyisége a sólében lévő tisztátalaiiságok menynyiségétől függ és mivel ez utóbbi minden sóaknánál más, ennélfogva határozott számadatokat nem lehet nyújtani. A kiválasztható kálciurnkarbonát mennyisége :1—3%, a magnéziumé pedig %—1% között ingadozik. A megtisztított sólének vákuumkészülékben szilárd sóvá való befőzése alkalmával a készülék falai nem vónoduak be a kálcium és magnézium szulfátjaiból és kloridjaiból álló kéreggel és így a sófőzésnek legkomolyabb és legköltségesebb zavaró körülményei ki vannak küszöbölve. A befőzés alkalmával természetesen gondoskodni kell arról, hogy új tisztátalaiiságok ne jus sanak a lébe. A kereskedelmi konyhasónak tisztított sólével való lúgózás útján történő finomítása a következő módon végezhető: 1000 kg. kereskedelmi konyhasót alkalmas nagyságú és szűrőfenékkel ellátott lúgozó tartályba helyezünk. Egy másik tartányba, mely a lúgozó tartány fölött van elrendezve. IOuO kg. tiszta sóiét és 10—40 kg. sósavat öntünk, melyet a sólével bensően összekeverünk. Ennek megtörténtével a megsavanyított sóiét a lúgozó tartályba bocsátjuk le olyan mennyiségben, hogy a lé az ebben lévő szilárd sót teljesen elfödje. A sóiét azután, ha már 2—6 óra hosszáig állt érintkezésben a sóval, visszaszivattyúzzuk tartányába. Most 1000 kg. tiszta sóiét adunk a lúgozó tartályban lévő sóhoz és pedig négy egymásután következő 250 kg.-os adagban. Az első három adag a megmaradt tisztátalanságokat és a savat magával viszi ú»y hogy a negyedik adag már mint tiszta sóié távozik. A sót most a lúgozó tartányból kivesszük és ismert módon megszárítjuk. Az eredmény majdnem 1000 kg. tiszta só lesz. A lúgozó sóléadagokat külön-külön fogjuk föl úgy, hogy egymástól függetlenül használhatók az utolsó adaggal együtt, mely tiszta sóléből állván, a következő műveletnél, mint első adag alkalmazható. Ha a savanyított sóiét már annyiszor fölhasználtuk, hogy abban kiaknázásra érdemes mennyiségű tisztátalauság gyűlt össze, akkor ezen sóiét félretesszük és friss sólével helyettesítjük, melyet az előbbi lúgozó adagokból 1—4% sósav hozzáadásával készíthetünk. A félretett savanyú sóiét a NYOMgáí:
