50163. lajstromszámú szabadalom • Eljárás konyhasó tisztítására

don, tehát ugyanazon tisztátalanságokkal, mint az (1) tartánynál úgy kezdjük meg, hogy reagensek gyanánt báriumklóridot és nátriumkarbonátot alkalmazunk oly célból, hogy a kálcium- és mágnéziumklórid kivételével, mint a (4a) tarlány vegyi képletei mutatják, az összes tisztátalanságok egyszerre csapódjanak le és könnyen eltávolítható keveréket alkossanak. Erre az eljárás örödik szakasza következik, amelytől kezdve az eljárás a leírt módok bármelyike szerint folytatható.

Az eljárást úgy is foganatosíthatjuk, hogy a kezdő állapottól mindjárt közvetlenül a hetedik szakaszig vagy lépcsőig jussunk. E célból a (2c) tartányban lévő sóoldathoz, mely a tisztátalanságokat eredeti alakjukban tartalmazza, három reagenset adunk, és pedig először báriumklóridot. azután nátriumkarbonátot és végül nátriumhydroxydot. Ezen reagensek a vas-, szulfát-, kálcium- és mágnézium-t.artalmú tisztátalanságok öszszes alkatrészeit lecsapják, kivéve azokat, melyek konyhasó képzése céljából vegyületbe lépnek és ugyanezen idő alatt az eredeti tisztátalanságok sóképző alkatrészei a bevezetett reagensek ugyanilyen alkatrészeivel egyesülnek úgy, hogy a (7, 7a) vagy (7b) tartánynál jelzett állapotig jutunk, honnan aztán az eljárás a szükséghez képest a (8) vagy (8a) tartályoknál jelzett állapotokig folytatható tovább.

Az eljárást továbbá úgy is foganatosíthatjuk, hogy a (2d) tartánynál jelzett állapotból kiindulva, az (ö) tartánynál jelzett állapotot létesítjük, ha olyan sóról van szó. mely szulfátokat csak nyomokban tartalmaz úgy, hogy ezen tisztátalanságok nem esnek kifogás alá és nem távolítandók el. Az (5) tartányban lévő sóoldathoz annyi nátriumkarbonátot adunk, amennyi a kálcium csekély százalékának kálciumkarbonát alakjában való lecsapására éppen elegendő és amellett arra is elég, hogy az összes vas-, aluminium- és másféle hydroxydokat magával vigye. A reagensből fölszabadult nátrium a tisztátalanságok klórjával egyesül és konyhasót alkot, mire az oldat az eljárásnak ezen ötödik szakaszától kezdve a leírt móilon tovább kezelhető.

A gyakorlati kivitelnél kívánatos, hogy az alkaliák, melyek a megsavanyított sóié közömbösítésére és a vas. valamint egyéb fémek eltávolítására szolgálnak, olcsón legyenek beszerezhetők, illetve olcsó alakban álljanak rendelkezésünkre. Erre pl. akkor van szükség, ha az eljárást a (3b) tartánynál jelzett állapotból kiindulva kezdjük meg Ezen tartány savanyított sóiét tartalmaz, mely nyers konyhasó kilúgozására volt fölhasználva és ezen lugozási folyamat alkalmával tisztátalanságokat oldott föl és vitt magával, melyek a savanyú oldatot részben közömbösítették. Ezen sóléhez a szulfátoknak (Ba, S04) alakjában való lecsapása céljából báriumklóridot, azután pedig, hogy a közömbösítés tökéletes legyen, egy vagy több alkali-földfém karbonátját, pl dolomitot adunk, hogy a vasat és egyéb fémeket eltávolítsuk és csakis a kálcium- és mágnéziumklóridjait hagyjuk az oldatban a nátriumklórid mellett, amint már az (5) tartány és a további kezelés ismertetésénél föntebb leírva volt.

Az eljárás vegytani elméletének fönti körvonalozása után néhány gyakorlati példát fogunk bemutatni, melyek az eljárásnak a valóságban előforduló körülmények között való végrehajtását világítják meg. midőn a tisztátalanságokat teljes mennyiségükben és elkülönítve akarjuk visszakapni, hogy azokat is kereskedelmi forgalomba hozhassuk.

Az aknából kapott sóiét vagy a nyers konyhasónak telített oldatát a földtől vagy sártól és egyéb durva tisztátalanságoktól szűrés útján vagy más módon megszabadítjuk és azután fölmelegítve, 50—60° C. hőmérséken tartjuk. Az oldathoz most némi sósavat adunk, mely éppen elegendő arra, hogy a nehezebb fémek kolloidális vagy lebegő hydroxidjait kloridokká alakítsa át anélkül, hogy nátriumkloridot csapna le. Erre az oldathoz nátriumferrocyanidot adunk, mely a ferrikloriddal ferri-ferrocyanid csapadékot alkot, melyet szűrés útján vagy más módon távolítunk el. Most bá-