50018. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés a liszt és melléktermékei süthetőségének fokozására
Megjelent 1910. évi október hó 22-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMILEIRAS 50018. szára. X/i. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés a liszt és melléktermékei süthetőségének fokozására. THOMAS MARGEL MÉRNÓK WILHELMSHAFENBEN. A bejelentés napja 1909 julius hó 2-ika. Elsőbbsége 1908 julius hó 3-ika. Jelen találmány a liszt süthetőségét fokozó eljárásra vonatkozik. A találmány lényege abban áll, hogy a szemes termények lisztjét vagy ennek melléktermékeit nedves levegővel hozzuk benső érintkezésbe, ill. keveredésbe, és pedig olyan hőmérséki viszonyok mellett hogy a liszt vagy a melléktermékek nedvtartalma növekedjék. Az újabb kutatások szerint a liszt azon tulajdonságainak összesége, melyeket a süthetőség névvel jeleznek, tudvalevőleg különböző tényezőktől függ, és pedig 1. a sikér mennyiségétől, 2. a sikér minőségétől, 3. a gázképző képességétől. A nedves levegővel való kezelés ezeket a tényezőket egyenként vagy együttesen erősbíti vagy részben egymásba viszi át, minek következtében végeredmény gyanánt a süthetőség növekedik. Ezt minden nehézség nélkül beláthatjuk, ha meggondoljuk, hogy nedves közegekben a vegyi folyamatok sokkal gyorsabban és intenzivebben mennek végbe, mint száraz közegekben: továbbá pedig az is világos, hogy a nedves levegővel való kezelés folytán azok a protein anyagok, melyek oldható alakban, tehát nem sikér alakjában vannak jelen, sikérszerű pretein anyagokká alakíthatók át. A tapasztalás azt mutatta, hogy a lisztet olyan hőmérsék mellett kell nedves levegővel kezelni, hogy eközben a liszt nedvtartalma növekedjék. A nedvtartalombaft való gazdagodásnak azonban úgy kell történnie, hogy a liszt összecsomósodása ne következhessék be. így pl. ha a lisztet a víz forrpontjának közelében fekvő hőmérsékek mellett kezelnénk, akkor a nedvtartalom nem növekednék, mivel a víz 100° C hőmérsék és 1 légköri nyomás mellett gőzzé alakul át, ós pedig annál tökéletesebben, minél közelebb fekszik a liszt hőmérséke 100° C-hoz. Ilyen hőmérséknél, mint be van bizonyítva, a lisztben mélyreható változások mennek végbe, melyek esetleg a süthetőség teljes megszűnésére vezetnek. Éppen így a lisztnek nedves levegővel való kezelése és azután vagy egyidejűleg olyan hőmérsékre való melegítése, amely a nedvesség fölvételét megakadályozná, vagy a nedvességet ismét gőzzé alakítaná át, a süthetőséget szintén nem fokozza. Legcélszerűbb oly hőmérsékekkel dolgozni, amelyek 20 és 60° C. között feküsznek. A nedvtartalom növelése magában véve