50005. lajstromszámú szabadalom • Kompenzátor torziós ingák számára

(A) tartályban végződik, míg másik, derékszögben fölfelé hajlított (C) vége a kiszorított higany befogadására szolgáló (D) tartályt hordja. Az (A) tartályban lévő folyadék mennyisége és (e) tartály nagysága úgy választandó, hogy minden hőfokemelkedésnél arányos mennyiségű higany szoríttassák a vízszintes (B) csőből a függélyes (C) esőbe. Ha a cső (B) részét meghajlítjuk s a 2. és 3. ábra értelmében egy inga (E) tokjába helyezzük, akkor minden hőfokemelkedésnél ismert mennyiségű higany fog az inga kerületétől az inga forgástengelyébe helyezett (D) tartályba szoríttatni. Hőmérsékcsökkenésnél természetesen megfelelő mennyiségű higany fog a középpontból a kerületre jutni s ilyen módon a hőmérséknek a függesztőszalagra kifejtett hatását kompenzálni. Célszerű a higanyszál helyzetét a kapilláris csőben úgy megszabni, hogy a tekintetbe jövő legalacsonyabb hőmérséknél épen a kapilláris (B) cső vízszintes részét töltse ki, hőfokemelkedésnél tehát a (C) csőbe kezdjen belépni. A függélyes (C) cső végén elrendezett (D) tartály arra szolgál, hogy nagy hőfokemelkedésnél, pl. 40—50-nyi hőmérséknél a (B) csőből kiszorított higanyt befogadja. Célszerű továbbá a (B) csövet a 4. ábra értelmében (F) bővülettel ellátni, mely a higany mozgását szabályozza és a higanyfonál szakadását meggátolja. Ha az inga fölfüggesztésére használt fémszalag tágulási együtthatója a hőmérsékkel szabálytalanul változik, ezen szabálytalanságokat is kompenzálhatjuk azáltal, hogy a (B) csövet az 5., 6., 7. ábrák értelmében megfelelően görbítjük úgy. hogy a kivánt hőmérsék mellett az l°-nak megfelelő higanymennyiség nem az inga kerületéről, hanem egy beljebb eső pontról fog eltolatni. Ugyanezen eredményt a függélyes (C) csőnek megfelelő hajlítása vagy ferdesége által érhetjük el a 8., 9., 10. ábrák értelmében, mikor is a kivánt hőfoknál az (1) hőfokegységnek megfelelő higanymennyiség nem az inga közepébe, hanem annak csak közelébe tolatik el. A találmány elvének megértése után könnyű már most a kompenzátornak oly alakot adni, mely torziós ingákra a legcélszerűbb. Kombinálhatók pl. ezen kompenzátorok a 11—13. ábra értelmében a H, H1 nehezékes beállítószerkezettel, melynek segélyével az ingaelküldés előtt pontosan szabályozható. A nehezékek az ellentett csavarmenetekkel bíró (I) csavarorsó segélyével közelíthetők vagy távolíthatók egymástól ; az orsót az egyik fejére kívülről föltolt kulcs segélyével forgathatjuk el. Az inga (E) tokját az üreges (G) sisak födi le, mely a kapilláris csövek függélyes részét és (E) tartályait védi meg. E sisak fölső végére van erősítve a függesztőszalag. Két kompenzátornak alkalmazása egy ingánál azért előnyös, mert a beállítást lényegesen megkönnyíti, minthogy két különböző tágulási hatással bíró kompenzátor alkalmazásakor az egyiknek fölcserélése által könnyen találhatjuk el a kivánt helyes kompenzálást, anélkül, hogy az (A) tartály nagyságát vagy töltését változtatni kellene. Két kompenzátor alkalmazása azonkívül symetrikus elrendezést enged meg úgy, hogy az inga súlypontja pontosan a függesztőszalag alá kerül. A jelen kompenzátor úgy is változható, hogy két folyadék helyett csak egyet, pl. higanyt alkalmazunk. A 14. és 15. ábrák értelmében pl. az inga (E) tokjában tetszés szerinti számú (K) higany tartályt rendezünk el, melyek mindegyike egy kapilláris (L) cső révén közlekedik az inga közepének közelében elrendezett megfelelő tartályokkal. A hőmérsék emelkedésekor a higany az inga középpontja felé tolódik el s ezáltal kompenzáló hatást fejt ki. A (K) tartályok tetszés szerinti alakkal bírhatnak s az ingában tetszés szerinti számban és helyen rendezhetők el. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kompenzátor ingaórák számára, jellemezve egy részben higanyt tartalmazó tartály által, melyben a higany hőmérsékemelkedéskor az inga kerületétől az inga középpontja felé tolódik el.