50003. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lőfegyver

— 3 -a tok az (1) kereten meg van erősítve, a ^8) cső is ily módon helyzetében rögzíttetik. Ha a (3) csövet, mely a (2) köpenyben van ágyazva le akarjuk forgatni, akkor csak (12) emeltyűt kell kissé előreszorítani; a (13) rúgó, mely a (12) emeltyűt ismét eredeti helyzetébe hozza megengedi, hogy a (10) toldat a (12) emeltyű horga mellett elhaladjon, ha a fegyvert ismét zárjuk. Az ütőszerkezet megfeszítésére elegendő, ha az (5) zárolót hátrahúzzuk, amennyiben a (42) gombot tartó (41) rúdat a (8) csőbe soorítjuk és így a (7) rárórúgót összenyomjuk. Az (5) zároló ezen eltolása a (14) kalapács feszítését létesíti és lehetővé teszi, hogy a (16) rúd a feszítőnyugaszba csattanjon. Mihelyt a (42) gombot eleresztjük a (7) rúgó a zárolót előre szorítja, miáltal a (21) tár legfelső tölténye a csőbe vezettetik. Ha most a (18) billentyűt meghúzzuk, akkor a (16) rúd a (19) kilincsemeltyű által fölemeltetik úgy, hogy a (14) kalapács (15) rúgójának hatása folytán előrecsappan és a töltény elsütését létesíti. A (19) emeltyű a (16) rúdból azonnal kikapcsolódik, mihelyt hátsó karja az (51) csapba ütközik, miáltal több lövésnek egymásután való leadása elkerültetik. Ha az (5) zároló a visszalökés folytán hátrafut, akkor a (7) rúgót, mint • előbb a (37) oldalhorog és a (40) rúdvezeték segélyével összemyomja, míg a mellső (41) rúd a fegyver önműködő dolgozásánál mozdulatlan marad. A (3) cső (2) köpenyének mellső (9) toldata (52) nyúlvánnyal bír, mely azáltal, hogy a (1) keret mellső részébe ütközik, a (3) cső lengési hosszát határolja. A fegyver szétszedése a következőleg történik: Miután a (3) csövet leforgattuk, a (30) kéziemeltyű egyszerű fölemelése lehetővé teszi, hogy a (4) závárzattok az (1) keretről levehető, amivel egyidjüleg a (8) <JSŐ, mely a zárórúgót tartalmazza, teljesen szabaddá válik; a (6) ágylemez és az általa hordott mechanismus az (1) keretről az (53) csap kiemelése után könnyen levehető ; végül az (5) zárolónak a (4) tokból való kivétele céljából elegendő, ha a zárolót hátralökjük, hogy a (32) kilökő a (36) horonyból felszabaduljon és lefelé kivehető legyen. A 3. és 4. ábrákban föltüntetett kivitel az előbb leírttól csak abban különbözik, hogy a (41) rúd el van hagyva úgy, hogy a (8) cső elől teljesen • zárt. Ezen esetben az első töltés úgy történik, hogy a töltőűrbe töltényt vezetünk és a (14) kalapácsot egy (54) emeltyű segélyével feszítjük, mely emeltyű a kalapács tengelyén ül (4. ábra) és a keret oldalfalainak egyikén van elhelyezve. Hogy a visszalökés által okozott ütközést kellően fölfogjuk az (1) keret hátsó végén célszerűen egy (55) toldat van kiképezve, melyre a (4) závárzattok támaszkodik. Természetes, hogy a rajzon föltüntetett mechanismus részleteiben különböző szerkezetű módosításokat szenvedhet és hogy oly fegyvereknél is alkalmazkató, melyek a rajzon föltüntetett típustól eltérő tipushoz tartoznak. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önmőködő lőfegyver, melynek töltőtere hozzáférhetővé tehető és mely levehető závárzattokkal van ellátva, jellemezve azáltal, hogy a zároló, mely azávárzattokba való bevezetése után alul teljesen nyitott, lefelé nyúló sik oldalfalaival a keret fölső egyenes vonalú szélein nyugszik, mely szélek a zároló vezetékét képezik, mihelyt a fegyver össze van állítva. 2. Az 1. igénypont szerinti önműködő lőfegyver kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a zárórúgó, mely a závárzattokban ágyazott és vezetett zárolóra hat, egy külön, a fegyver oldalán megerősített csőben van elhelyezve. 3. Az 1. vagy 2. igénypontban jellemzett önműködő lőfegyver kiviteli alakja jellemezve azáltal, hogy a zárórúgót körülvevő cső részben a keret fölső széle és a závárzattok között van fogva tartva. 4. A 3. igénypont szerinti önműködő lőfegyver kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a zárórúgót tartalmazó cső belső fala trapéz- vagy fecskefarkalakú