49979. lajstromszámú szabadalom • Újítás szél és por ellen védő ernyőkön automobilok számára

— 3 -3. ábra mutatja — csatom aalakúak és (34) puha anyaggal vannak bélelve. Végeik a (12) fölső és (13) alsó csuklótagokhoz vannak erősítve. A (32) dugattyúrúd egyik elemét alkotja az ernyő mindkét szélén alkalmazott szabályozó és párnás fékező szerkezetnek; alsó végére egy a (36) fékhengerben járó (35) dugattyú van szerelve. A (36) henger alsó vége a főkeret (11) alsó részének oldalán elrendezett (37) tömbbe van forgathatóan erősítve. A (36) henger végeit a (38) és {39) dugók zárják. A (39) fölső dugó közepén fúrat van, melyen keresztül a (32) dugattyúrúd ide-oda mozoghat, a dugattyúrúdon pedig, a (35) dugattyú és (39) dugó között (40) csavaros rúgó van elrendezve, mely feszültségénél fogva a dugattyút a henger alsó vége felé nyomja. A (35) dugattyúban (41) lyukak vannak, alatta pedig (42) lazán szerelt tányérszelep van elrendezve, mely a (35) dugattyú lefelé irányúló mozgása folyamán a (41) lyukakat zárja, fölfelé irányúló mozgása folyamán azonban leesik és így a lyukakat nyitja. A (36) hengerben a (40) rúgó fékezésére valamilyen folyadékot alkalmazunk, amely a (35) dugattyú fölfelé irányúló mozgása folyamán a (41) lyukakon át a dugattyú alá folyik, később azonban, amikór a (40) rúgó a dugattyút a henger alsó vége felé tolhatja, a (42) szelep elzárja (41) lyukakat és így a folyadéknak a henger alsó végéből való visszaömlésében útját állja úgy, hogy a rúgó működése ellen ható párnás fékező hatás jön létre. A (35) dugattyú lefelé irányúló mozgása folyamán a folyadék csak nagyon szűkösen, a dugattyó széle körül folyhat vissza. Az ernyő részeinek az 1. és 4. ábrán föltüntetett helyzetében, a (10) fölső rész függőlegesen föl van állítva és ezen helyzetében egyrészt azon oknál fogva marad meg, hogy az alsó ernyőrészre támaszkodik, másrészt a fékhengerekben lévő (40)rúgók hatása folytán, minthogy ezen rúgók a (32) dugattyúrúd közvetítésével a (12) csuklótagokra lefelé irányúló húzóhatást fejtenek ki. Ha az ernyő fölső részét le akarjuk fordítani, akkor azt a kocsitest felé kell húznunk, hogy a (28) csuklószögek körül elforduljon, miközben a fölső csuklótagok fölfelé mozognak, majd a másik oldalra átfordulnak és magukkal húzzák a (32) dugattyúrudakat, melyeknek fölső végei így egy félkör vonalában mozogva, a 4. ábrán szaggatott vonalakkal jelölt helyzetbe jutnak. A (36) henger alsó végén lévő csap a (28) csuklószöggel körülbelül egy függőlegesbe esik és mialatt az ernyő fölső része lefelé fordul, a dugattyúrúd és a (40) rúgó a henger csapos végét és a (31) csapszöget összekötő középvonalon fölfelé halad mindaddig, míg a fölső ernyőrész bizonyos meghatározott szöggel el nem fordult, amikor azután a (40) rúgó működésbe jöhet és a fölső ernyőrészt önműködőlég lecsapja. A (36) hengerben lévő folyadék fékező hatása nem engedi, hogy a (40) rúgó kelletlen nagy erővel fordítsa le az ernyő fölső részét. A (37) tömböket gumiból vagy nemezből való (43) ütközőkkel látjuk el, melyek a fölső ernyőrész széleinek lecsapott helyzetben támasztékot adnak. Ha az ernyő lecsapott fölső részét újra függőleges helyzete felé forgatjuk, a fölső csuklótagok a (32) dugattyúrúdnak fölső végeit a félkör vonalában visszafelé mozgatják és amint ezek a (28) csuklószögek függőleges középvonalának másik oldalára érnek, a (40) rúgó feszítő ereje az ernyő fölső részét függőleges helyzetbe hozza. A (36) hengerben lévő folyadék az ernyő fölső részének lebajtására és a fölállítására irányuló mozgás folyamán egyaránt mérsékli a (40) rúgó működését. Az ernyő fölső részét nemcsak függőlegesen, hanem a jármű hátsó része felé hajló ferde helyzetben is fölállíthatjuk. E célból csak arról kell gondoskodni, hogy a (32) dugattyúrúdaknak a (36) hengerből kiálló hossza szabályozható legyen. A találmány ezen kiviteli alakjánál a dugattyúrúd teste egy (50) fölsőrészbe van csavarva (6 ábra), mely a rúdnak egy részét alkotja és (51) csaplyuknál fogva a (31) csapszögre ' erősíthető. Az (50) részre egy (53) recézett