49901. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas kerék
egymást keresztező háromszöget alkotnak, melyek kereszteződési pontjain a tengelyt fölfüggesztő görgők a külső oldalon vannak alkalmazva, míg a rugók által határolt tér belsejében ezeket érintő és a tengellyel kapcsolt dob van fölszerelve. A 3. ábrán ugyanez az elrendezés látható, de rugók és kerékkoszorú között a kapcsolat más. A. 4. ábrán hasonló elrendezés látható, melynél az egymást keresztező rugók és a kerékkoszorú közé egymásba beírt sokszögek vannak kapcsolva. Az 5., 6. ós 7. ábrán sematikusan három további foganatosítási alak látható, melynél az előbbi foganatosítási alakoknál az egymást keresztező rugók között alkalmazott dob elmarad. Eme rajzokon (1) két egymást keresztező és egymás mellett elrendezett, egyenlő oldalú háromszöget alkotó lemezrugókat jelez, melyek végeikkel a (2) kerékkoszorú belső fölületével csuklósan vannak kapcsolva. (3, 3) két korong, melynek az egymást keresztező (1) rugók két oldalán egymással párhuzamosan vannak a (4) tengelyre fölszerelve és melyek között egyrészt az (1) rugók kereszteződési helyeiken az ezeket a (4) tengellyel összekötő (5) rugók vannak ágyazva, másrészt pedig a velük mereven kapcsolt és az (1) rngók által érintett (6) dob (1—4. ábra), vagy az ezt helyettesítő (7) görgőcsoport (5—7. ábra) van elrendezve. Az 1. és 2. ábrán látható foganatosítási alaknál az (1) rugókat sugárirányú (8) csuklódarabok kötik össze a (2) kerékkoszorúval, két-két szomszédos (1) rúgóhoz tartozó (8) csuklódarabot pedig egy-egy sugárirányú (9) borda választ egymástól, melyekre ezek a csuklódarabok támaszkodnak. Az (5) görgők itt az (1) rugók kereszteződési helyeinek külső oldalán vannak elrendezve, a kereszteződési helyre fekszenek és a (3) korongok között forgathatóan vannak ágyazva. A 3. ábrán látható foganatosítási alak az előbb leírttól csakis annyiban tér el, hogy az (1) rugókat a (2) koszorúhoz kapcsoló (8) csukiódarabok nem csatlakoznak különálló csuklócsapok útján a koszorúhoz és nem állanak sugárirányban, hanem közös (10) csap útján vannak a (2) koszorú megerősített, sugárirányú (11) támasztékkal kapcsolva, mikor a csuklódarabok a rugókkal kapcsolt végeikkel a kerékkoszorúra támaszkodnak. Ez az elrendezés akkor előnyös, mikor a rugóknak nagyobb behajlást akarunk adni. A 4. ábrán oly foganatosítási alakot ábrázol, melynél a kerék rugalmasságát lényegesen fokozza az, hogy az egymást keresztező rúgóháromszögek nem közvetlenül, hanem tetszőleges számú, az adott esetben két egymásba leírt, (12) lemezrugókbói alkotott húrsokszög (itt hatszög) közvetítésével. A külső rúgóhatszöget alkotó (12) rugók végei ép úgy, mint az előbbi foganatosítási alakok (1) rugóinak végei a (8x) csuklódarabok útján vannak a (2) kerékkoszorúhoz kapcsolva, míg a beírt sokszög (12) rugóinak végeit a (8x) csuklódarabok hasonló módon kötik össze a körülírt hatszög oldalainak felező pontjaival. Az egymást keresztező (1) rugóknak találkozó végeit itt egy-egy közös, fix (13) csukló a legbelső hatszög (12) rúgóinak felező pontjaihoz kapcsolja. Világos, hogy az ily rúgó az alkalmazott sok rúgó miatt igen érzékeny és ezért csak bizonyos célokra lel alkalmazást, főleg kis terhelés alatt, lágy, sima úton futó nagy kerekeknél. Az 5. ábra sematikusan az 1—3. ábrán látható kerék oly foganatosítási alakját tünteti föl, melynél a rugók belső oldalára fekvő (6) dob helyett a (3) korongok között mindegyik (1) rúgó felező pontjánál egy-egy (7) görgő van ágyazva, mely görgőknek hatása ugyanaz, mint a (6) dobé. A 6. ábra a kerék oly foganatosítási alakját tünteti föl, mely az 5-ik ábrán látható elrendezés egyszerű megfordítása. Az (5) görgők ugyanis az (1) rugók kereszteződési helyeinek belső oldalain vannak alkalmazva, a (6) dobot helyettesítő (7) görgők pedig az (1) rugók felező pontjain a külső oldalon. A 7. ábrán látható foganatosítási alak-
