49867. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasúti kocsikapcsoló

rog behatása alatt önmagával parallel eltolódásokat szenvedhet. Hogy a kapcsolórúdnak és az (e) vezetőtestnek ia kapcsolási irány körüli elfordulását elérhessük, a csapágykeret a homorú fölülettel biró (n) tárcsával van ellátva, melyhez az (e) vezetőtest a kapcsolórúd (d) fejével együtt támaszkodik. A (c) rúgó, mely a kapcsolórúd (d) fejét az (n) tárcsa homorú fölületéhez odaszorítja, á kapcsolórúd elforgásában nem vesz részt. A kapcsolórúdnak a (b) kapcsolózárba való behatolásakor a kapcsolórúdnak megvastagított (al) fején lévő rézsútosan kiképezett görbe fölület a (b) kapcsolózárnak megfelelő alakú görbe fölületén végigsiklik úgy, hogy a kapcsolórúd ennek folytán hossztengelye körül elfordul. Az (a) kapcsolórúd (al) megvastagított része először a (b) kapcsolózár (q) bevezetőtestébe nyomul, azonban úgy, hogy a pályagörbületek befutásakor előálló oldalmozgásokra a kapcsolórúdnak még elég tere jut. Midőn az (a) kapcsolórúd már teljesen bent van a kapcsolózárban, az (al) megvastagított rész elfordult helyzetében már nem jöhet ki önmagától, a kapcsolózárból úgy, hogy a kapcsolás teljesen biztosítva van. A kapcsolórudak ezen helyzetének további biztosítását a (h) vízszintes rudak eszközlik, melyek a kapcsolórudak elfordulása kor az (i) karikákban előrehaladnak úgy, hogy a (hl) fogaik a karikákban megakadnak és ezáltal a szerkezetet rögzítik. Hogy a kapcsolórudakat ismét az előbbi helyzetbe hozzuk, vagyis, h'ogy a szerkezetet kikapcsoljuk, a (h) rudakat rögzített helyzetükből kiemeljük, miáltal a (g) emeltyű és vele együtt a kapcsolórudak szabaddá válnak. . Hogy a (h) vízszintes rudak közül csak az egyiket legyen szükséges kiakasztani, e célból az (f) nyúlványon az (r) emeltyű oly módon van megerősítve, hogy az egyik vízszintes (h) rúd kiakasztásakor az (r) emeltyű egyik vége megbillen és ezáltal a másik végével a második (h) vízszintes rudat megüti és rögzített helyzetéből kiakasztja. A kapcsoláskor előálló lökés a kapcsolórúd (d) fejét az (e) vezetőtestben eltolja. Erősebb lökésnél a (d) fej megüti az (e) vezetőtest hátfalát is s ezen lökés átadódik az (f) nyúlvány útján a (k) alaplapra is, mely vezetékeiben önmagával párhuzamosan eltolődhatik úgy, hogy a lökés ereje még jobban tompul. Minden kocsin egy kapcsolórúd és egy kapcsolózár van fölerősítve úgy a mellső, mint a hátsó kocsifalon úgy, hogy a két egymásután következő kocsi kétszeresen van összekapcsolva. SZABADALMI IGÉNYEK 1. Önműködő vasúti kocsikapcsoló, melynél a két egymásután következő kocsinak az (a) kapcsolórúd és a (b) kapcsolózár Segítségével történő összekapcsolása önműködően megy végbe, azáltal jellemezve, hogy a kapcsolórúd (al) megvastagított része és a (b) kapcsolózár befogadórésze egymásnak megfelelő rézsútosan kiképezett görbe vezetőfölületekkel bír, oly célból, hogy a kapcsolórúd a kapcsolás közben a hossztengely körül elforduljon és ezáltal a kapcsolózárban megakadjon, míg a kapcsolórúd ezen elfordulásának a tőle jobbra és balra (i) karikákban vezetett vízszintes (h) fogas akasztórúdra való átvitele céljából a (g) kétkarú emeltyű van alkalmazva úgy, hogy a (h) vízszintes rudak (hl) fogainak az (i) karikába való beakasztödása a kikapcsolódást megakadályozza. 2. Az 1. alatt igényelt önműködő vasúti kocsikapcsoló, azáltal jellemezve, hogy a vonóhorog a (c, p) csapágykerettel a lökések tompítása céljából rugalmas összeköttetésben áll, és a (k) alaplapon • van ágyazva, mely a kocsi falában megerősített (m) vezetőcsapok segítségével önmagával párhuzamosan eltolódhátik, a lökések további tompítása céljából. 3. Az 1. és 2. alatt igényelt önműködő vasúti kocsikapcsoló, azáltal jellemezve, hogy a kapcsolórúdnak a kocsi falához