49842. lajstromszámú szabadalom • Előre futó csővel bíró löveg

Megjelent 191Q. évi október hé 3-án. MAGY. g|s KIH. SZABADALMI jgm HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 49842. szám. xix/b. OSZTÁLY. Előre futó csővel biró löveg. HAUSSNER KONRÁD FŐMÉRNÖK EISENACHBAN. A bejelentés napja 1909 julius hó 30-ika. Elsőbbsége 1908 december hó 21-ike. Az eddig ismert, visszafutásfékkel fölszerelt vagy föl nem szerelt előrefutó csővel bíró lövegeknél a csövet, mikor ez a visszafutás befejezte után megállott, a ráható előretoló ismét előre hajtja. Ha már most a visszafutásnál a cső ama ponton túlhaladt, mely a következő lövésnél működésbe jövő, helyzetét nem változtató megfogó és kiváltó berendezés helye, azt az előretoló mindaddig gyorsítja, míg töltő- ós irányzóállásba nem jut. Ekkor a nem rugalmas vagy engedékeny megfogóberendezósre tetemes lökés hat, a rugalmas vagy engedékeny megfogóberendezésben pedig tetemes nyomás lép föl, mi a lövegtalp előre mozgását és föl- j billenését idézhetné elő. Ez kerekes lövegtalpaknál főleg akkor hátrányos, mikor a lövegfark nyomása csekély, mert ekkor a beállított irány könnyen megváltozhatik. Ha visszafutásfék van alkalmazva, a gyorsulás esetleg kissé csökken, de a megfogóberendezósre ható nyomás vagy lökés csak lényegtelenül gyöngül, mert a visszafutó csővel bíró lövegek vísszalökésfékjeinek berendezése olyan, hogy átvezető keresztmetszetük az előrefutásnál kisebb, mint a visszafutásnál, amennyiben pld. a dugattyú az előrefutásnál működő szeleppel van föl- -szerelve. De még ha a két keresztmetszet teljesen egyenlő volna is, a cső előrefutásánál gyorsulás és ennek megfelelően a megfogóberendezésben erős lökés vagy nyomás mégis föllépne. Hogy ezt a hátrányt elkerülhessük, alkalmaztunk már beállítható megfogó- és kiváltóberendezéseket, vagyis ezeket akként képeztük ki, hogy a csövet bármely ponton, hol az a visszafutás után megáll, rögzíteni. lehessen. Ily módon a megfogóberendezésre ható nyomás tényleg elkerülhető, de más hátrányra ad okot, mely abban áll, hogy ha oly önműködő berendezés is van alkalmazva, mely a cső előrefutási i sebességét minden elevációnál állandóvá teszi, az előrefutási sebesség ennek következtében, hogy a gyorsulás a helyzetét változtató megfogóberendezés hatása alatt hosszabb vagy rövidebb úton hat, annak megfelelően, mekkora úton futott a cső az előző lövésnél vissza, igen változóvá lesz. Hogy ezeket a hátrányokat mindkétféle megfogóberendezésnél elkerülhessük, a találmány szerint előrefutásféket alkalmazunk, mely önműködően és akkor indul működésnek, mikor a csövet a visszafutás befejezte után az előretoló szerkezet ismét gyorsítani kezdi. Ennek az előrefutásféknek a lökete körülbelül a lehetséges vissza-