49799. lajstromszámú szabadalom • Engedékeny csőkötés
beállításánál egy-egy mozgás történik, azaz a tömítés esetleg két-három hónapban csak egyetlen mozgást végez, az egész közbenső időszakban pedjig a plunger nyugodtan áll. Az ily tömítések főkövetelménye tehát az, hogy ezen egyetlen, ritkán bekövetkező mozgásnál a plunger könnyűéimozgását engedjék meg. Emellett a tömítőanyag elkopása csak kevéssé jön számba, mivel ezen elkopás hosszú időn belül is csak nagyon csekély. Az említett dugattyúrúdtömítés ezen követelménynek nem felel meg, miért is csőtöraítő szelencéket eddjig magas gőzhőmérsékletnél nem alkalmaztak. A leírtakból kitűnik az, hogy csőtömítés céljaíinak csak kis térfogatú, homogén tömítőanyag felelhet meg. Ez a tömítőanyag azonban magában véve még nem használható, mivel, mint említettük, a vezeték fölmelegedése alkalmával a plunger gyorsabban terjed ki, mint ,a tömítőanyagot körülfogó tömítő szelencenyak, minek következtében a kis tömítés a csővezeték melegedésének időszakában, tehát a plunger mozgása közben, meg nem engedhető nagy feszültséget szenvedne, ami a dugattyú eltolását vagy károsan befolyásolná vagy teljesen lehetetlenné tenné. Jelen találmány értelmében a tömítőanyag kis mennyisége dacára a plungernek a fölmelegedés pillanatában valómegr szorulása elkerülhető. Ez azáltal érhető el, hogy a sugárirányban kevéssé, hosszirányban erősen kiterjedő tömítőanyagot körülvevő, kívül fekvő cső vég úgy van kikéipezve, hogy az a csővezeték fölmelegedésénél ugyanoly gyorsan melegszik föl és terjed ki, mint a belül lévő csővég, mir mellett adott esetben ezen belül fekvő csővég fala vastagabb lehet, mint azt a szilárdság szempontja megkövetelné úgy, hogy már ezáltal is a belül lévő csővég lassabban melegszik föl és terjed ki, mint a külső, minek következtében a tömítés is a csővezeték fölmelegedése közben kisebb feszültségeket okoz, mint teljesen meleg vagy hideg állapotban. A találmány tárgyának néhány fogana- i tosítási alakja a csatolt rajzokon részint metszetben, részint nézetben van föltüntetve. Az összes kiviteli alakoknál egyaránt (a) a kívül lévő, (b) pedig a belül lévő csőr rész, melyek az 1—8. ábrán föltüntetett kiviteleknél tömítő szelence módjára egymásba vannak dugva, míg a 9. ábrában forgó csukljót képeznek. Az (a, b) részek a kis (c) tömítés és a tömítő szelence karimája gyanánt kiképer zett (d) gyűrű által kölcsönösen tömítve vannak. Az összes foganatosítási alakok lényege az, hogy a kis (c) tömítést körülvevő (e) csővég nagyon rövid és nem képez, mint eddig szokásos volt, köralakú karimát a (d) gyűrűt a (c) tömítés felé szorító ,(f) csavarorsó fölvételére, hanem csakis az (a) cső falának rövid és lényegében egyenes folytatását képezi, mely falhoz a gőz belül közelférhet úgy, hogy a tömítést körülfogó (e) helyen a cső fala épp oly gyorsan terjed ki, mint a (b) rész belül fekvő fala. Ezáltal tehát a (c) tömítést kívülről körülfogíó anyag a technikailag elérhető legkisebb mértékére csökkenthető. Hogy a (d) gyűrűnek a (c) tömítés felé való szorítására (f) csavarorsókat használhassunk, különböző elrendezéseket alkalmazhatunk. Az 1. ábrán föltüntetett kiviteli alakiiál az (f) csavarorsók a csőtengely irányára keresztben elhelyezett (g) csavarok által tartatnak, míg a 2. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál a (d) gyűrű alatt elrendezett, az (a) cső (h) peremeire erősített, hüvelyszerű (i) gyűrűkbe vannak csavarolva. A 3. ábra oly kivitelt mutat, melynél az (f) csavarok fejükkel az (a) rész megfelelő nyúlványaiba fogódznak. Hasonló kiviteli alakokat szemléltetnek ja 4., 5., 6. és 7. ábrák, melyek külön részletezésre nem szorulnak, mivel a (d) gyűrű megerősítésének módja minden további nélküi a rajzból megérthető. \A 8. ábrához még megjegyzendő az, hogy ennél az (f) csavarok csak az (a) rész kis méretű (k) j szárnyába vannak csavarolva.
