49790. lajstromszámú szabadalom • Készülék forgó géprészek és fölfekvési fölületeik között föllépő nyomások kiegyenlítésére

nyomás hat, oly módon kell kiképeznünk, hogy az ellennyomás önműködőlég nagyság és irány szerint változzék, bár ez utóbbi a gyakorlatban nem minden esetben szükséges. Az 1—5. ábrában példaképem foganatosítási alakként föltüntetett találmány egy különleges tipusú rotációs géppel kapcsolatos, fazonban használata nem csupán ezen tipusra szorítkozik, hanem alkalmazható az bármily más rendszerű gépnél is, amelynél lényeges, hogy elkerüljük azon veszteségeket, amelyeket sugárirányban ható állandó, vagy változó és egyik géprésznek a másikhoz képest axiális mozgását előidéző erők okoznak. Az 1. ábrában (1) a gép tokja a nyomást előidéző közegnek, pl. gőznek bevezetésére való (2) nyílással. A (3) és (4) forgótestek, melyek a megfelelő (5) és (6) tengelyre erősítvék, forgási sebességük egyenlővé tételére a, (7) és (8) fogaskerekek révén egymással kapcsolva vannak. A (4) forgótest a bizonyos tekintetben dugattyúként szereplő és a forgási tengelytől kifelé irányuló (9) lapáttal van fölszerelve, míg a (3) forgótest egy, a (9) dugattyú befogadására való (10) vájattal van ellátva, amely utóbbi bizonyos állásában a (2) gőzbevezetőnyílást a (11) térrel köti össze, minek folytán a gőz a (9) dugattyú mögé kerül s a (4) forgótestet forgásba hozza. A (12) kiömlési nyílás a (4) forgótest, a tok fala és a dugattyú homlokfala által alkotott térrel kapcsolatos. A (4) testnek a nyíl irányában való egyszeri elforgásánál a (9) dugattyú elsősorban a (10) vájatba kerül, amely az ugyanezen értelemben folytatódó forgás folyamán a (2) gőzbevezető nyílást a dugattyú mögött a (11) térrel egyidőre öszszeköti, majd pedig ismét elzárja. A (11) térben expandáló gőz a dugattyút a nyíl irányában tovább tolja és a (12) gőzkiömlésí nyíláson, amint ezt a dugattyú szabadon hagyja, kiömlik. A (3) és (4) forgótesteken, amint az az 1. és 2. ábrákon látható, a (13, 14, 15, 16) gyűtűalakú toldatok vannak, amelyek az álló (20) és (26) részeken lévő gyűrűalakú vájatokba pontosan beleillenek és azokban forognak. Amint a gőz a (9) dugattyú mögött a (11) térbe beáramlik, erős sugárirányú külső nyomást gyakorol a (4) forgótestre s ezen nyomás, amint a forgótest a nyíl irányában elfordul, nagyságára és irányára nézve változik. Az előálló s a forgási tengelyre ható nyomóerő iránya merőleges azon húrra, amelyet a (17) pontból a (9) dugattyú és a (4) forgótest érintkezési helyén lévő (18) pont mindenkori, épen fölvett helyzetéhez meghúzva gondolunk. Ezen merőleges irányát ugyanazon mértékben, mint ahogy a (4) test forog, változtatja, a forgásirány értelmében előrehalad és a (9) dugattyú mozgását követi. Ha például a dugattyú 90°-nyira fordul el, akkor az eredő nyomóirány elfordulási szöge félakkora, 180°-os fordulatnál az utóbbi 90°-nyi s. í.t. Eközben a nyomás a gőz expanziójának megfelelőleg és a forgótest gőznyomás alatt lévő fölületének növekedéséből kifolyólag nagyságát is változtatja; az eredő súrlódási igénybevétel nagysága tehát az előbb említett húr hoszszának felel meg. Ezen nyomás, hacsak valamiképen ki nem egyenlítjük, a (4) forgótesten sugárirányú, nagyságra és irányra nézve változó csapágynyomás alakjában nyilvánul meg. Ugyanilyen módon fog a gőz, mindaddig, amíg a (2) nyíláson beomlik, a (3) test alsó részére is nyomást kifejteni. Ezen nyomás irányára nézve folytonosan, nagyságára nézve pedig a beömlés tartama alatt állandó marad. Amint a (11) térben expandálni kezd & gőz, a nyomás iránya ugyan a (3) testtel szemben ugyanaz marad, de a nyomás nagysága az expanziónak megfelelőleg megváltozik. Mivel azonban a (10) vájatban a (3) rész egy fordulatának legnagyobb része alatt is van gőz, ez a (3) részre sugárirányban fejt ki nyomást s ezen nyomás a fordulatnak és a gőznyomás csökkenésének megfelelőleg nagyságára és irányára nézve változik. Ezen külső nyomások következménye-