49776. lajstromszámú szabadalom • Rugófölfüggesztés vasúti kocsik részére

— 2 harántkilengése teljesen megakadályoztatik, a 4. és 6. ábra a hozzátartozó alaprajzok, amelyeknél a (C, D és R. S) függvasak úgy, mint a 2. ábrán, szintén a vízszintesbe fölhajtva ábrázoltattak. Az 1. és 2. ábra szerinti kivitelnél a homlokoldal felőli (M, N) függvas két kengyelszerű részből áll, melyek közül az (N) csapszög körül forogható alsó (N, P) rész kizárólag csak harántirányban lenghet ki, míg a fölső (M, P) rész a két résznek egymással érintkező (P) éle körül mindkét irányban szabadon elmozdulhat. A kocsiközép felőli, egy részből álló (A, B) függvas hossza, illetve hajlása egyenlő, illetve szimetrikus az előbb említett kocsihomlok felőli függvas fölső (M, P) részének hosszával, illetve hajlásával. A 3—6. ábrákban föltüntetett különleges kiviteli alaknál a (C, D) függ vasnak a hosszirányban való lehető szoros vezetése, illetőleg a harántkilengésnek az illető rúgóvégen való megfelelő határolása érdekében, az (a) rúgótámon a függvaspár belső távolságának megfelelően egy-egy (h) toldat van elrendezve. A hordrúgó kilengésének megkönynyítése érdekében az illető rúgószem belső átmérője valamivel nagyobb a megfelelő (c) csapszög átmérőjénél; továbbá a hordrúgó felé fordított belső (b) függvas-fölületek kissé le vannak gömbölyítve. Az ágytokok és ágytartók között megfelelő köz van, ami által lehetővé válik, hogy a hordrúgó val az ágy tokok által mereven összekötött tengelyek a kocsi alvázától függetlenül szabadon mozoghassanak. Négy — illetve ennél nagyobb számú tengelyekkel biró járműveknél, — melyek belső tengelyei az alvázban mozgathatóan vannak ágyazva — üzemtechnikai helyes beállítás elérése céljából, a belső tengelyek forgásának ugyanabban az értelemben kell történnie, mint a szomszédos szélső tengelyeknél és pedig aképen, hogy a szélső tengelynek a kanyarulati központ felé irányuló haránteltolásával egyidejűleg a szomszédos belső tengelynek ellenkező irányú, azonos nagyságú haránteltolása létesíttessék. A belső tengely forgáspontja tehát — e tengelytől számítva — ellentétben a szélső tengely forgáspontjával, nem a kocsiközép felé, hanem az ellentétes, tehát a kocsi végének megfelelő oldal felé van eltolva. A belső tengelyek részére alkalmazandó rúgó-fölfüggesztés tehát általában megfelel a szélső tengelyek részére már megadott szerkezetnek; a kettő közötti eltérés csak abban áll, hogy a rúgófüggvasak elrendezése megfordított, módon eszközlendő. A többtengelyű járművek szélső- és középtengelyei részére elmondottak megfelelő módon vonatkoztathatók oly kocsipárokra is, melyek két kéttengelyű kocsinak megfelelő szilárd összekötése által képeztetnek és melyek az említett sugárirányu tengelyrúgó-fölfüggesztéssel megfelelően ellátva, forgó zsámolyok kiküszöbölése mellett, hosszú tárgyak szállítására alkalmasak. A rúgó-fölfüggesztésnek ismertetett szerkezeti alakjából kifolyólag, az üzemben a következő előnyöket érjük el: 1. Két- vagy háromtengelyű, közvetlen rúgó-fölfüggesztéssel biró járművek tengelyei vágánykanyarulatokban üzemtechnikailag tökéletesen sugárirányban állnak be, még akkor is, ha a jármű legnagyobb megengedhető keréktávolsága az üzemtechnikai szempontokból megállapított, illetve eddig általánosan szokásos határértékét egész 70—80%-kal túllépi. 2. Nehéz, illetve hosszú, éles kanyarulatokon való áthaladásra megfelelően alkalmas kocsik a közvetlen rúgó-fölfüggesztés folytán, a szokásos forgóállványok mellőzésével és így az önsúlynak, a holt súlynak megfelelő csökkentésével egyszerűen és könnyen építhetők. Minthogy. az önsúly csökkenésének megfelelően ugyanoly mértékben a vonat ellenállása is csökken, ennélfogva az utóbbi körülmény folytán a vontatási költségek csökkennek, valamint az egyszerűbb, könnyebb építési módnak megfelelően a beszerzési költségek íb csökkennek, végül pedig a hasznos súlynak a holtsúlyhoz való kedvezőbb gazdasági viszonyának megfelelően még a teljesítőképesség is növeltetik.