49775. lajstromszámú szabadalom • Önműködő gép lemezes beszélőgépek számára

- 2 -van erősítve. A (c) szekrénynek födelére a < (k) lemez (4. ábra) van odacsavarolva éa ezzel a (kl) lemez van összekötve, még pedig akként, hogy az utóbbi lemezt oldalirányban el és be lehet állítani. A (kl) lemezen két (1, o) emeltyű (5. ábra) van vízszintes síkban kilendíthetően ágyazva. Az egyik (1) emeltyű az (11) csap körül elforgatható és egyik végén az (n) féktuskóval van ellátva, melyet az (n) rúgó a (g) lemeztányérnak (4. ábra) pereméhez odaszorít. Az (1) emeltyűnek (5. ábra) másik vége az (12) bütyökfölület gyanánt van kiképezve. A másik (o) emeltyű az (ol) csap körül lendíthető ki és három karral bír; az egyik kar a (p) pecket hordja, mely az (1) emeltyűnek (12) bütyökfölületével működik együtt és mely célszerűen görgővel látható el. A másik kar a kinyúló (q) toldattal van ellátva, mely rendszerint a tölcsérkarra fölerősített (i) peceknek, illetve (11) görgőnek (1. ábra) .pályájában fekszik. A harmadik (r) kar (5. ábra) egy toldatot képez, melynek segélyével, a tölcsérkarnak kifelé vagy a hanglemezközéptől távolodó mozgatásával, a féket kikapcsolt állapotba lehet hozni. Az (s) rúgó az (o) emeltyűre gyenge nyomást fejt ki és arra szolgál, hogy a (p) peckek az (12) bütyökfölülettel érintkezésben tartassék. A szerkezet működése a következő: Miután a lemeztányérra a hanglemezt fölilles/itettük, a tölcsérkart kifelé vagyis a lemeztől elmozgatjuk (a 2. ábrában eredményvonallal föltüntetve), amikor is az (il) görgő, mely az (i) pecken (3. ábra) van elrendezve, az (r) karhoz (2. ábra) ütközik, minek folytán e kar az 1. ábrában föltüntetett helyzetbe jut és a (p) pecek az (12) bütyökfölületen végigcsúszik, amikor is az (m) féktuskó a lemeztányértól távolíttatik. Az (r) karnak célszerűen akkora hosszúságot adunk, hogy az (il) görgő hatása alatt beálló legnagyobb kitérésnél a (p) pecek az (12) bütyökfölületnek végéhez ér, ahol nyugalomban maradhat, míg további elmozgatás nem következik be. Miután a lemeztányért az (m) féktuskónak eltávolítása után mozgásba hoztuk, a I hangszelencének tűjét a hanglemezre, a hangföljegyzés kezdő pontjára helyezzük, amikor is a szerkezeti elemek az 1. ábrában föltüntetett helyzetet foglalják el. Minthogy a tű a följegyzés vonalainak nyomán halad, a tölcsérkar fokozatosan közeledik a lemez középpontjához. Mikor a tű a följegyzés végpontjához ér, akkor az az ellenállás, melyet a hangbarázdák oldalfalai kifejtenek, megszűnik és a (j) rúgó a tölcsérkart tovább dobja a lemez középpontja felé. Még mielőtt azonban a tű, mely ekkor a hanglemeznek sima, hangbarázdanélküli részén csúszik tova, a lemez középső részére ragasztott kerek (x) címkét egészen elérte volna, az (il) görgő az (o) emeltyűnek (q) toldatához ütközik (eredményvonallal föltüntetve). Ennek folytán az (o) emeltyű kis mértékben elmozgattatik és a (p) pecek helyéből elíolatik, amikor is az (1) emeltyű szabaddá válik és az (n) rúgó az (m) féktuskót a lemezhez odaszorítván, a gép megáll. A (h) hanglemez rendszerint a címkét körülvevő csekély (y) domborulattal van ellátva. Ekként meg van akadályozva az, hogy a tű az (i) rúgó hatása alatt a címkére fölfusson és azt esetleg megsértse: A címkének megsérülése biztosan el van kerülve azáltal is, hogy a (q) toldat oly alakkal bír, hogy mikor a tű az (y) gyűrűs domborulathoz ér, az (il) görgő a (q) toldatnak csúcsához szorul oda úgy, hogy az csak az (s) rúgó feszerejének legyőzésével baladhatna el a csúcs előtt. Az (s) rúgó akként van elrendezve, hogy az a féknek kikapcsolt állapotánál nem szorul oda az (o) emeltyűhöz, hanem csak akkor, mikor a fék működési állásában és az (o) emeltyű a 2. és 3. ábrákban föltüntetett helyzetben van. Ha a tölcsérkart a 2. ábrában teljes vonallal föltüntetett állásba hozzuk, akkor a tölcsérkart függetlenül attól, vájjon a fék be van-e kapcsolva vagy sem, azaz úgy az 1., mint a 2. ábrában föltüntetett állásnál is, mindig vissza lehet hozni abban az állásába, melyet annak a reprodukálás elején kell elfoglalnia. Ezen célból a (q) oldattnak