49688. lajstromszámú szabadalom • Eljárás védő és gyógyító oltóanyag előállítására
Megjelent 1910. évi szeptember hó 17-én. MAGY. KIR MiygWj SZABADALMI. hSBT HIVATAL SZABADALMILEIRAS 49688. szám. IV/h/2. OSZTÁLY. Eljárás védő- és gyógyító oltóanyag előállítására. DR KRAFFT SIMON BAKTERIOLOGUS MÜNCHENBEN. A bejelentés napja 1908 junius hó 16-ika. Elsőbbsége 1907 junius hó 29-ike. Azon kísérleteknél, amelyek fémeknek baktériumokra való behatására vonatkoztak, eddig csak a fémeknek deszinficiáló és fejlődést gátló hatását állapították meg. (L. Kolle és Wassermann, Handbuch der pathogenen Mikroorganismen, 1904., IV. 1. kötet, 206. 1., 2. bekezdés és 195. 1., 2. bekezdés és az itt említett irodalom). Mi azt találtuk, hogy a fémeknek bakteriumkulturákra való behatása útján oltási célokra alkalmas anyagokat is állíthatunk elő. Ez a tény annál meglepőbb, minthogy ismeretes, miszerint fémsók használata esetén a kapott folyadékok az emberi éB állati szervezetre gyakorolt mérgező hatásuk miatt oltásra nem alkalmasak. Ennélfogva korántsem volt biztos, hogy baktériumkulturákból, amelyek fémek behatásának voltak alávetve, immunizáló vagy gyógyító hatású folyadékot kaphatunk. Tényleg kitűnt, hogy nem lehet ilyen módon minden különleges eljárás betartása nélkül használható oltóanyagokat előállítani. A bacillus suiszeptikus és suipesztifer, a lépfene és a kolera bacillusának kultura folyadékaihoz fémdarabkákat adtunk és ezeket 8, 10, 12, 15, 20, 24 és 36 óra után szűrés útján ismét eltávolítottuk. Ha ezekből a folyadékokból 0-2—2 0 cm8 1 megbetegedett állatoknak szubkután vagy intraperitoniális módon injiciáltunk, amelyek az illető baktériumfajjal voltak beoltva, úgy a baktériumfolyadékok nem voltak képesek az állatokat megmenteni, sem pedig be nem oltott állatokat immunizálni. Az oltóanyag előállítására vonatkozó je'en eljárás már most az ismeretes eljárásokkal ellentétben azon az új megfigyelésen alapszik, hogy a fémek 22°—40° közötti hőmérsékleteken bakteriumkulturákban megfelelő ideig tartó behatás esetén gj'ógyító és immunizáló hatású oltóanyagokat adnak. A behatás legcélszerűbben az illető baktériumfaj fejlődésére legalkalmasabb hőmérsékleten megy végbe, mikor is a fémek behatásának tartama az alkalmazott baktériumfajtól és a használt fémtől függ. A legnagyobb hatásképesség elérése után, amelyet összehasonlítható kísérletek útján állapíthatunk meg, a fémek további behatása következtében gyengülés áll be, amely a teljes hatástalanságig mehet. Annak megállapítása, hogy a behatás elég hosszú ideig tartott, olyan kísérleti állatokon végzett immunizálási kísérletek útján történik, amelyek egyébként az illető baktériumfajjal szemben fogékonyak. A fémek közül általánosságban a nehéz
