49681. lajstromszámú szabadalom • Beállítható lóiga

Megjelent 1910. évi szeptember hó 17-én. MAGY. jgjW KIR. SZABADALMI jB& HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 49681. szám. XX/d. OSZTÁLY. Beállítható lóiga. BOLLWEBER HENRIK OTTO KERESKEDŐ STUTTGARTBAN. A bejelentés napja 1909 november hó 29-ike. Elsőbbsége 1908 december hó 8-ika. A találmány szerinti lóiga jellemző sajátsága abban áll, hogy az iga a középről mindkét oldal felé beállítható. A tulajdonképeni iga két fölfekvő részből áll, melyek a ló szügyére és vállára fekszenek és egy beállítható híddarab által vannak egymással összekötve. A két fölfekvő' rész, illetve az ezeken megerősített állítósinek mindegyike vonóhorgot tart és a fölfekvő részek fölső végéhez a nyakra fölhelyezett tartódarab egy-egy vége van hozzácsatolva. E lóiga előnye kis súlyán kívül abban áll, hogy az bármely ló testalkatának megfelelően beállítható, továbbá hogy a fölfekvő részek egyenletesen fekszenek föl a szügyre és a vállra, miálltal a húzásnál a terhelés szétosztatik. További előny az, hogy a ló nyaka teljesen szabad úgy, hogy a ló fejét, illetve nyakát minden oldal felé nyomás nélkül szabadon mozgathatja, miáltal a ló erős izzadását is megszüntetjük. A ló esetleges elesésénél az igát a híddarab kikapcsolása által könnyen levehetjük. A csatolt rajzok 1—3 ábrái egy ily igát mutatnak. Az 1. ábra az iga alkalmazási módját, a 2. ábra elülnézetét és a 3. ábra vízszintes metszetét tünteti föl. A két (a) fölfekvő rész fölső végein a ló nyakára fölhelyezett jól párnázott (b) tartódarab végei vannak a (c) csattok segélyével beállíthatóan megerősítve. Az (a) fölfekvő részek mindegyikén egy-egy külső végén a (d) vonóhoroggal ellátott (e) állítósín van megerősítve, mely sinek a közös (f) híddarabban fecskefarkalakú vezetékek segélyével eltolhatók. Az eltolhatóságot a közös (f) hídban alkalmazott (g) hasítékok határolják, melyeken az (e) állítósinekben megerősített (h) csavarok áthatolnak: az utóbbiak segélyével az állítósinek a hídban rögzíthetők. Az (i) párnázással ellátott (á) fölfekvő részek olymódon vannak alakítva, hogy a ló szügyéhez és vállához jól hozzásimulnak úgy, hogy a húzásnál mindkét fölfekvő darab egyenletesen vétetik igénybe. Ezáltal elérjük, hogy a ló lélegzetvételét, különösen nagy terhek húzásánál, a szügy összenyomása vagy a vállcsont túlságos hátrahúzása által nem nehezítjük meg. A leírt iga a ló nyakát és vállát nem terheli túlságosan, miáltal a nyak erős izzadását, sőt sebesre nyomását elkerüljük. Az (e) állítósineknek a hídban való beállíthatóságát más módon például orsók vagy hasonlók által is elérhetjük.