49672. lajstromszámú szabadalom • Trágyaszórógép a szóróhasíték alatt elrendezett verőszeges hengerrel

kétszer szitáltatik meg. E szitadob nyílásai a kenődő trágya által idővel eltömődnek, úgy hogy ezután a célba vett szitálás már nem eszközölhető. Ennek dacára is elismerendő azonban, hogy az idézett szabadalmi leírás már annyiban tartalmazza azt a helyes gondolatot, amely a jelen találmánynál is főszerepet játszik, hogy a szóróhasítékból leeső trágyának egyszeri megmunkálása, — amint ez az ismert verődoboknál szokásos — nem elegendő. Míg a 98511. számú német szabadalmi leírás szerint a leeső trágya azáltal munkáltatik meg többször, hogy a trágyának két szitán kell áthaladnia, addig a találmány értelmében más mód választatott e feladat megoldására. A találmány értelmében egy zeg-zúgszerűen elrendezett verőszögekkel kirakott verőhenger olymódon van elrendezve és olymódon forog a szóróhasíték alatt, hogy a leeső trágya a szöghenger mellső oldalára vezettetik és a tengely forgásánál fölfelé mozgó verőszögekbe ütközik. E mellett a szögek nagy erővel érik a leeső trágyarészeket, minek következtében az utóbbiaknak természetesen mozgásirányt kell változtatni és ezáltal elérjük, hogy a verőszögek által talált trágyarészecskék, ellentétben az ismert verődobokkal, nem repíttetnek azonnal a földre, hanem mozgásuk közben olymódon tereltetnek el, hogy a verőszögek által még tovább megmunkálhatok. A trágyarészecskék függélyesen lefelé eső mozgásukból oldalt, részben fölfelé irányított mozgssba tereltetnek és e mellett a zeg-zúg vonalban elrendezett szögek által oldalt ide- és oda dobatnak, mimellett a trágyarészecskék egyidejűleg emeltetnek és újból leesnek. Ezáltal elérjük, hogy egyrészt a trágyarészecskék hosszabb időn át vannak a szögek hatásának kitéve, másrészt pedig, hogy egyidejűleg nagyobb számú szög hat be a trágyára úgy hogy végül a kenődő trágya is egyenletes, finom poralakú fátyol gyanánt esik a földre. A forgássebesség a szórandó anyag •minőségétől fiigg. A találmány a csatolt rajzon van föltüntetve; az 1. ábra a trágyaszórógépnek vázlatos oldalnézete; a 2. ábra a verőhenger hátulnézete. Az (a) trágyaszekrény alatt a (e) verőhenger van a (b) karokban ágyazva, mely henger (d) szögekkel van kirakva, olymódon hogy az utóbbiak zeg-zúg vonalban fekszenek (2. ábra). A verőszöges henger olymódon van a trágyatartány alatt ágyazva, hogy a szóróhasítékból kilépő trágya a fölfelé mozgó verőszögekbe ütközik. Ezáltal a a verőszögek által talált trágya lehető hosszú ideig tétetik ki az egymásrakövetkező verőszögek behatásának, mimellett a trágyarészek annyira fölapríttatnak, hogy a trágya végül egyenletes finom poralakú fátyol gyanánt esik a földre. A (c) verőhengert tartó (b) karok tetszésszerinti módon erősíthetők az (a) trágyaszekrényre. Azonban oly trágyaszórógépeknél, melyek nincsenek kocsitalyigával el-4átva és melyeknél tehát a kocsirúd közvetlenül a trágyaszekrényen van elrendezve, ajánlatos a verőhengert beállíthatóvá tenni, mert a trágyaszekrény hajlása és ezzel együtt a szóróhasítéknak a verőhengerhez képest elfoglalt helyzete is a befogott állat magasságától függ. Ha a vónóállat magas, akkor a trágyaszekrény fölső része hátrabillenik és pedig a futókerékek (e) forgáspontja körül. Ennekfolytán a (c) verőhenger jobban a trágyaszekrény alá kerül úgy, hogy a trágya a szóróhasítékból már nem esik egészen a verőszögeknek fölfelé mozgó végére, hanem inkább a verőhenger közepe felé esik. Ha ellenben a vonóállat alacsony, akkor a befogás után a trágyaszekrény az ellentétes irányban forgattatik, a (c) verőhenger eltávolodik a szóróhasítéktól és a trágya részben megmunkálatlanul esik a földre. Ezt a hátrányt egyszerűen azáltal küszöböljük ki, hogy a (b) karokat az (a) trágyaszekrényen (f)-nél forgathatóan erősítjük meg, valamint a (g) hasíték és a (h) állítócsavar segélyével tetszésszerinti helyzetbe rögzíthetjük. Ezáltal tehát a trágyaszekrénynek a különböző magas vonóállatok befogásánál bekövetkező hajlása kiegyenlíthető, úgy, hogy a (c) verőhenger a