49624. lajstromszámú szabadalom • Kerék levehető abronccsal

— 2 — anyaggal van kitöltve és az (A 2) lemezt az (Al) korong és ennek fabélése fölé szorosan csatlakozva úgy helyezzük el és az (A2) lemezzel úgy kötjük össze, hogy az (A2) lemezre merőlegesen áthajlított, külső karimája az (Al) korong külső karimáján túlnyúl (5. és 6. ábra). Hogy a korongok összekötését bensőbbé tegyük és a töltőanyag gyanánt szolgáló fabetétnek csapok vagy effélék alkalmazása nélkül való rögzítését biztosítsuk, az (A2) korong átmérőiét az (Al) korongénál valamivel nagyobbra választjuk, minél fogva az (A2) korongnak kezdetén merőleges karimája az (Al) korong karimájára való fölhúzás és a túlnyomó rész előállítása után az (A2) koronggal hegyes szöget képez (6. ábra) és így a kerék síkjában a szükséges szorítónyomást létrehozza. Az (A2) korongnak túlnyúló karimáján hasítékok lehetnek kiképezve, melyeken a tulajdonképeni kerékre fölhúzandó (B) koszorú (i. és 4. ábra) vezettetik. Ezen koszorú műhelyen kívül könnyen kicserélhető, mert a tulajdonképeni kerék kerületének hajlása, illetve az átmérőnek az egyik oldal felé való csökkenése, a koszorú föl- és lehúzását könnyű szerrel teszi lehetővé. A tengelyesésze fölvétele végett a tulajdonképeni kerék középpontjában nyílás van kiképezve. A kerék súlyának csökkentése céljából az (A) kerékben az (A3) lyukakat fúrhatjuk ki, melyek üreges (A4) szögecsekkel vagy acélhüvelyekkel vannak bélelve. A tulajdonképeni (A) kerékre fölhúzandó (B) koszorú fatalpból áll, mely fölé három oldalon és pedig a külső fölületet és a két belső _ oldalfelületet körülfogó acélszalag (3. és 4. ábra) nyomás alatt van ráhúzva. A (B) abroncsnak fából készült belső oldala megfelelően leesztergáltatik, hogy a belső kerület megfelelő rézsútosságát elérjük, mely szükséges, hogy könnyen lehessen az (A) kerékre fölhúzni (3. és 4. ábrák). Úgy a (B) abroncs, mint az (A) kerék acélrészei megfelelő erősségű és rugalmasságú homogén acélból vannak készítve vagy csákozva, úgy, hogy a leesztergálás munkája és költsége megtakarítható. Az abroncsnak az (A) kerékre való megfelelő folillesztése által a kerék-, illetve az abroncs futósíkjának a kerékagytól tetszőleges távolságot adhatunk, amennyiben a (B) koszorú belső kerületének különböző vastag leesztergályozása által a koszorú a tulajdonképeni kerék fölé kisebb-nagyobb mértékben tolható. Ezen távolság azonkívül az (A) kerék és a (B) abroncs közé helyezett szövetbetét állal is szabályozható ; ezen betét a kerék és abroncs között fokozott biztonságú összeköttetést létesít, melyet fogóalakban meghajlított (A5) csavarorsók vagy közönséges (A6) csavarorsók, vagy hasonló könnyen oldható összeköttetések támogatnak. A (B) koszorún pl. az (A6) csapok segélyével, kaucsukból készült futóabroncsot erősíthetünk meg, melynek elhelyezését megkönnyíthetjük, ha a (B) koszorú acélabroncsának a keréksíkra merőleges kerület (4. ábra) helyett rézsútosan haladó kerületet adunk (3. ábra). Mint már említettük, a találmány nincsen a két egymásba tolt korongból álló foganatosítási alakra korlátozva, hanem a találmány szerint előállított kerék más módon is szerkeszthető és rézsútos (Cl) és (C2) acélkoszorúval látható el, mely a futókoszorú könnyű elrendezését teszi lehetővé (7. ábra). SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kerék levehető abronccsal, azáltal jellemezve, hogy a tulajdonképeni kerék kerülete csekély hajlású csonkakúp alakjában és' előnyösen végnélküli acélabroncsból képeztetik, úgy, hogy a futóabroncs könnyen és a legrövidebb idő alatt kicserélhető. 2. Az 1. igényben védett kerék foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a kerék szegélykarimákkal ellátott két csákozott vagy sajtolt acéllemezből, vagy korongból áll, melyek egymás fölé vannak tolva és egymáson át vannak lapolva és melyek között töltőanyag (fa vagy efféle anyag van elrendezve.