49601. lajstromszámú szabadalom • Berendezés automatikus szövőszékeknek rövid időközökben egymást követő vetélőváltások után önműködő megállítására
kontaktussal érintkezésbe jön, akkor az áramkör záródik, úgy hogy az (i) elektromágnes az (m) horgonyt, magához vonzza és egy (n) rúd közelébe hozza, mely a szövőszék ládájával együtt lengő (o) kar által állandóan ide-oda mozgatva, az (m) horgonyhoz ütközik. Ennek folytán a horgony az (i) elektromágnessel együtt annyira előretolatik, hogy a (p) megállító rúgó, melyhez a mágnes erősítve van, (q) akasztékát elhagyja (2. ábra) és a szövőszéket megállítja. A (p) rúgónak a kikapcsolási helyzetbe való mozdulás következtében az (r) kontaktusrugók egymástól elválnak, úgy hogy a szövőszék megállításával egyidejűleg az elektromos áramkör is megszakad. Azonban helytelen volna a szövőszéket meghatározott számú vetélőváltás után mindig kikapcsolni, mivel ezt csak akkor szabad tennünk, ha a váltások aránylag rövid időközökben követik egymást. E célból a szövőszék szabályozójához tartozó (s) kerék több oldalsó (t) pecekkel van ellátva, melyek a kerék forgása alkalmával az (u) csap körül forgó (v) karhoz ütköznek és azt úgy forgatják el, hogy a karon levő (w) ellenkilincs a (c) kilincskerékből kikapcsolódik. Ennek folytán az előzetes elforgatások alkalmával megfeszült (x) rúgó a (c) kilincskereket az (f) karral együtt a kezdőhelyzetbe forgathatja vissza. Ugyanis mivel az (e) kilincs minden vetélőváltásnál csak egy lengést végez előre és hátra, amellett pedig a visszalengés alkalmával az (y) ütköző által kikapcsoltatik, ennélfogva az (e) kilincs a (c) kerék visszaforgását nem akadályozza meg. így aztán az (f) és (g) kontaktusok sohasem jönnek áramzáró érintkezésbe, ha az az idő, amelyben a vetélőváltások egymást követik, hosszabb annál az időnél, amely alatt a (v) kart valamelyik (t) pecek kilendíti. Minél nagyobb tehát a (t) pecek szánm annál gyorsabban kell a vetélőváltásoknak egymást követniök, hogy a szövőszék önműködő megállítását idézzék elő. Ennélfogva a (t) peckek számának kellő megválasztása által előre megállapíthatjuk, hogy bizonyos időközön belül hány vetélőváltásnak szabad történnie a nélkül, hogy ezek a szövőszék megállítását vonnák maguk után. A kilincsek kellő bekapcsolódásáról és a (v) karnak a kellő helyzetben való tartásáról a (z) és (z') rugók gondoskodnak. Ha a szövőszék fönti szerkezet által önműködően megállapíttatott, akkor az újbóli megindítás előtt a (w) ellenkilincset a (v) kar segélyével a (c) kerék fogaiból kiemeljük, mire ezen kerék, mint említve volt, gyorsan visszatér kezdőhelyzetébe. Az önműködő megállítás tisztán mechanikai úton is létrehozható. Ez esetben az erre a célra megfelelően meghosszabbított (f) kar közvetlenül vagy alkalmasan elrendezett közbenső elemek útján nyomódik a (p) megállítórúgóhoz vagy az (m) horganyt helyettesítő emelőhöz, úgy hogy a megállító rúgónak a (q) akasztókból való kiemelése közvetlenül vagy az (n) rúd segélyével megy végbe, mihelyt egy meghatározott időközön belül bizonyos számú kapcsolás, illetve vetélőváltás történt. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés automatikus szövőszékeknek rövid időközökben egymást követő vetélőváltások önműködő megállítására, jellemezve az által, hogy a vetélőváltást megindító tengely egy kilincsművel áll összeköttetésben, melyet a tengely minden vetélőváltásnál tovább kapcsol, oly célból, hogy a kilincsmű több gyors vetélőváltás után, a szövőszék megállító rugóját az akasztókból kiemelje, mimellett azonban a kilincsmű hatástalan marad, ha a váltások megengedett időközökben követik egymást. 2. Az 1. igénypontban védett berendezésnek egy kivitele, jellemezve az által, hogy egy elektromos áramforrás pozitív sarkával egy (f) kontaktus van összekötve, melyet a vetélő váltó-szerkezet (d) tengelye minden váltás alkalmával egy a negatív sarkkal összekötött (g) kontaktushoz folyton közelebb, amelytől a (f) kontaktus a kezdőhelyzetben olyan távol van, hogy a két kontaktus érintkezése, ami az elek-
