49520. lajstromszámú szabadalom • Dinamikus fék vasúti jelzők karjaihoz

^ • Megjelent 1910. évi augusztus hó 29-én MAGY. gj^ KIH. SZABADALMI iBff

l HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 49520. szám. V/a/2 OSZTÁLYDinamikus fék vasutijelzők karjaihoz. SIEMENS ÉS HALSKE RÉSZVÉNYTÁRSASÁG CÉG BERLINBEN, BÉCSBEN ÉS BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1909 január hó 27-ike. A jelzőkarok tilosra állásánál föllépő erős lökéseket eddig részben rúgós ütközők csillapították, melyek az elérendő célnak csak igen tökéletlenül feleltek meg, amennyiben a szárnyak által átvitt kinétikai energiát a szárnyaknak ismét visszaadták és ezt lengésnek indították, mely lengések csakis idő multával, a különböző súrlódási veszteségek következtében szűntek meg. Pneumatikus vagy hydraulikus úton működtetett jelzőknél igen gyakran a nyomóközeg egy részét használjuk föl a leeső jelzőkar által kifejtett lökések fölfogására, illetve a jelzőkarnak oly módon történő fékezésére, hogy az lökéseket ne gyakorolhasson. A fékezés e módjának azonban az a hátránya, hogy akkor, mikor a fékezfrberendezésben nagyobb ellenállások lépnek föl (a dugattyú súrlódás, az elvezető nyílás eltömődése stb.) a jelző kar helytelenül a szabad állásban marad. Ezieket a hátrányokat a találmány szerint akként kerüljük el, hogy egy féket akként rendezünk el, hogy ennek mozgatható, a fékező hatás alatt álló részei csak az egyik irányban legyenek a jelzőkarral kényszermozgást előidéző kapcsolatban és hogy azt a leeső kar csakis az egyik irány felé mozgassa, míg a másik irányban erre a célra jióval kisebb külön erő (rúgó vagy súly) szolgáljon. A találmány alapelve a csatolt rajzon látható, mely rajz ismert szerkezetű hidraulikus féket ábrázol. A fék (1) tokja a jelzőárbocra van szerelve. A tok belsejében a (7) merülő dugattyú foglal helyet, melyet egy (6) rúgó szorít a (9) tengely körül 'forgatható (8) bütyökre. A henger (3) fölső kamrája szűk, esetleg* szabályozható (4) csatorna útján áll a (2) alsó kamrájával kapcsolatban, a (9) tengelynek a tokból kinyúló részére pedig egy (10) emelő van fölékelve, mely a mozgatható (12) rúdazat (11) ütközőjének pályájába nyúlik. Mikor a (13) jelzőkar a teljesen kihúzva ábrázolt szabad állásából a pontozva jelzett tiltó állásába esik, a (11) ütköző a (10) emelőt fölfelé, a (7) dugattyút pedig lefelé szorítja, miközben a nyomóközeg a (2) alsó kamrából a szűk |4) furaton a (3) fölső kamrába szorul. Ha már most a (13) kart a szabad állásba állítjuk, a (7) fékdugattyú csakis akkor juthat a rajzon látható, fékezésre kész állásba, mikor az aránylag gyönge rúgó a föllépő ellenállá-