49496. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vetélőkicserélő berendezés szövőszékekhez

ágyazva és másik végén (7a) csuklókar közvetítésével a (9) kilinccsel kapcsolatos, mely a szabályozóhenger kilincskerekét a szokott módon fogva tartja. A vetülékvillának a kilinccsel való kapcsolatba hozatalára egy vezetőcsigán járó zsinórt vagy bármily más alkalmas eszközt is használhatunk. A kilincs oldalán (13) nyúlvánnyal van ellátva, melyre a (12) vezérlőtengelyre ékelt (11) kar támaszkodik. Ha most a vetiilékfonaí a vetélőnek a jobb vetélőfiókba való befutása alkalmával elszakadt, vagy kifogyott, a vetülékvillát a kalapács az ismert módon előrehúzza, vele együtt a (7) emelőkar fölső vége is előre mozog, alsó vége ellenben hátra lendül és a (9) kilincset a csuklókar közvetítésével a kilincskerékből kikapcsolja úgy, hogy a föltekercselés, két vetülék beverésének megfelelő ideig szünetelni fog. Egyidejűleg a (13) nyúlvány a (11) kart és (12) tengelyt az 5. ábrán látható nyílirányában előre forgatja. Midőn a kalapács a vetülékvillát elereszti, a (9) kilincs a (10) kerékkel újra kapcsolatba jön. A vetélő egy tetszés szerinti csévetapintóval is föl lehet szerelve, amely, ha a vetülékcséve megürült, a borda ütésénél a (14) szögemelő egy ágába ütődik, minthogy a vetülékfiók mellső oldalán és a vetélőn e célra egy nyílás van alkalmazva. A szögemelő a melldorong szokott meghosszabbításán elrendezett csapágyban foroghat s vízszintes ágának kampós vége a (16) vízszintes karba kapaszkodik, mely a melldorongon ágyazott csapja körül foroghat és melynek lefelé nyúló (16a) meghosszabbítása a (17) állítható csavarral van ellátva. Ezen csavarnak feje a (11) karral szemben áll és ha a vetélő tapintója a borda ütése alkalmával a (14) szögemelő ágába ütődik, akkor ez előre tolódik és az emelő kampós vége a (16) kart elereszti. (17a) rúgó a (16) kart most előre húzza úgy, hogy a (17) csavar a (11) kart és a (12) vezérlőtengelyt előre fordítja. Viszont a (16) kart egy pár (18a) láncszem a (18) bordaaljhoz köti, s e láncszemek hossza úgy van megszabva, hogy midőn a borda leghátsó helyzetébe jut, a (16) kart annyira magával húzza, hogy a (14) szögemelő kampós vége belekapaszkodhatik és ezen helyzetében fogvatarthatja, míg a borda előrehaladásánál a láncszemek lazán lógnak. A (12) vezérlőtengely előreforgatása azt a hatást eredményezi, hogy a borda másik végén lévő vetélőfióknak homlokfala a borda visszafelé történő mozgása folyamán visszatartatik és egy új vetélő fölvételére a melldorong felé mozog. Ez a következőképen megy végbe: A (18) bordaalj mellső oldalára egy (19) függőbak (3., 4., 6. és 7. ábra) van fölerősítve, melybe a fiók homlokfalának (22) elválasztható darabját tartó (20, 21) lengőkarok (19a) csapjai ékelve vannak. Akarok fölső végei a (22) rész (23) görbített lemez által össze vannak kötve; ezen részek célszerűen egy darabból önthetők. Egy (24) átvető rúgó alsó végén a (19) függőbak alsó keresztrúdjára szögecselt (25) lemezkére, fölső végén pedig a (23) lemeznek egy (26) nyúlványára van függesztve. Ezen rúgó a szövés folyamán a (20, 21) karokat, valamint a vetélőfiók elválasztható részét a bordához szorítja és az utóbbit a fiók homlokfalának szilárdan megerősített (27) és (28) részeivel egy vonalban tartja. A bordaalj fenekére előnyösen egy hullámos végű (29) lemezrugót is erősítünk. Ha a fiók homloklapja zárva van a (21) karon alkalmazott (30) lemezalakú kampó a lemezrúgó egyik hullámvölgyébe be van akasztva és hozzájárul a (24) rúgónak zárt helyzetében való megtartásához. Ezen elrendezés mellett a szövés folyamán a leírt részek közül egyik sem végez semminemű mozgást a bordához képest, tehát semminemű kopás, csapsúrlódás vagy rúgófeszültség nem lép föl, ellentétben az eddig használatos olyan vetélőkicserélő berendezésekkel, melyeknél a vetélőfiók homloklapja eltávolítható. Ha már most a vetülékfonál kimaradása esetén a (12) tengely a fönt leírt módon előre fordul, akkor egy a (12) tengelyre ékelt villaalakú (31) kar fölfelé fordul és a szövőszék (34) oldalállványára erősített (33)