49479. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hajtűdinamóval bíró elektromótorok sebességének szabályozására

- 3 — gási pontja elmozdítható az áramerősség nagysága szerint, minek következtében a szabályozó ellenállás nagysága a kormánykar állásától is és a hajtódinamó áramerősségétől is függ. Ugyanazon célt a 6. ábra szerint oly módon is érhetjük el, hogy az (r) szabályozó ellenállás és (p) kormánykar közötti (tl, t2) rúd hosszát (s) csavarzár segélyével beállítjuk úgy, hogy ezt egy (h) segédmotor segélyével egy (f) rúgó hatása ellenében a hajtódinamó áramerősségének nagyságától függően elforgatjuk. Minthogy általában az a fontos, hogy a kis sebességek mindig lehető pontossággal tartassanak be, míg legtöbbnyire lényegtelen, hogy a gép nagy sebességei a szállítóberendezés terhelése szerint némileg ingadoznak, rendesen elegendő, ha a mótor sebessége különböző terheléseknél a kormányemeltyú állásától csak kis sebességek mellett függ a leghatározottabb értelemben. Különösen fontos, hogy a mótor bármely terhelésnél föltétlenül biztosan megállítható legyen. Ezen célt szolgálja az, hogy a kormányozandó mótor, vagy egy általa befolyásolt segédmotor a kormányműre hat akkor, ha a kormányemeltyú a középállásban van. E célra szolgál a következő, a 7. ábra szerinti berendezés: A (h) segédmotor a kormányozandó (m) mótor, ill. a (g) hajtódinamó kapcsaihoz közvetlenül van kötve. Áramköre csak akkor van zárva, ha a fp) kormányemeltyű a középállásban van. Ha a főmotor (m) ezen esetben még mozgásban van, ha tehát kapcsai között még feszültség van, akkor a ^(h) segédmotor áramot kap és valamely tetszőleges mechanikai átvitel segélyével, pl. az (rl, r2) fogaskerekekkel a fődinamó gerjesztőkörébe ellenállásokat kapcsol be, míg az (m) főmotor megáll. A segédmotor helyett maga a főmotor is beállíthatja a kormányzó ellenállást. Az eljárásnak alkalmazhatósága nem szorítkozik olyan gépekre, amelyek a Leonardkapcsolással kormányoztatnak, hanem kiterjed értelemszerűen mindazon elektromotorokra, melyeknek sebessége úgy a kormányemeltyű állásától, valamint a terheléstől függ, tehát mindennemű egyenáramú mótor mellékáramkörű, főáramkörű és kettős áramkörű, továbbá váltakozóáramú és forgóáramú motorok egy emeltyűtől kényszerű függésben kormányozhatok úgy, hogy a különböző terhelési állapotoknál vagy különböző ellenállások kapcsoltatnak a kormányzó berendezéssel sorosan vagy párhuzamosan, vagy pedig a szabályozóellenállások úgy a kormányemeltyű állásától, valamint a kormányozandó mótor áramerősségétől egyidejűleg befolyásoltatnak. Hogy a negativ megterhelés befolyása is kiegyenlíthető legyen, az önműködő berendezésnek áramkapcsolást is kell végeznie. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás elektromotorok sebességének szabályozására, azáltal jellemezve, hogy a mótor terhelése szerint, ennek megfelelő pótellenállás kapcsoltatik be a hajtódinamó mágneskörébe abból a célból, hogy a sebesség minden terhelésnél a kormányemeltyű állásától kényszermozgásúlag függő legyen. 2. Az 1. igény szerinti eljárás kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy minden mótorterhelésnél ennek megfelelő külön ellenállás kapcsoltatik a szabályozóellenállással sorosan vagy párhuzamosan. 3. Az 1. igény szerinti eljárás kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy a mótorterhelésnek megfelelő ellenálláskapcsoláshoz ugyanazon szabályozó-ellenállások alkalmaztatnak, mint amelyeket a kormánykar befolyásol. 4. Az 1—3. igény szerinti eljárás kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy minden mótorterhelésnél a mótorsebesség 0-á lesz, ha a kormányemeltyű a nyugalmi állásban van, minthogy a szabályozó ellenállásokat a kormányzandó mótor közvetlenül vagy közvetve befolyásolja, mindaddig, amíg mozgásban van. 5. Az 1. igény szerinti eljárás kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy egy bizonyos