49423. lajstromszámú szabadalom • Szecskavágó

a villa két ága a zárókerekeket közbefogja. Ugyancsak a (21) hajtókar villájában van ágyazva a (24) tengely, melyen a (22) és (23) zárókerekeknek megfelelő (22a) és (23a) zárókilincsek vannak fölerősítve^' Ezen zárókilincseket a (25) tekercsrugók nyomják a zárókerék fogaiba. A (22) és (23) zárókerekek fogai egymáshoz képest ellentétes irányban vannak kiképezve oly célból, hogy a továbbítás a (8) hajtótengelyről mindkét irányú forgásánál is lehetséges legyen. A (24) és (15) tengelyek közt s ugyancsak a (21) hajtókar villájában van elforgathatólag csapágyazva a (26) tengely, mely a (27) és (28) bütykökkel van ellátva. Ezen bütykök egymással szemben 180°-kal vannak elfordítva, minek következtében, há az egyik bütyök kiemeli a neki megfelelő zárókilincset, ugyanakkora másik bütyök szabadon engedi a neki megfelelő zárókilincset, mely a rúgóhatás folytán a zárókerekébe becsappan. A (26) tengelyre van 'fölékelve a (29) fogantyú, melynél fogva a (26) tengely jobbra vagy balra kilendíthető oly módon*,: hogy a rajta lévő (27) és (28) bütykök közülf-az egyik, vagy a másik emeli ki a megfelelő zárókilincset a zárókerék fogaiból s ily miódon az illető zárókerék nem vehet részt a továbbításban, hanem a másik zárókerék, melynek fogaiba ugyanakkor a másik záróbillentyű belekapaszkodik. Ily módon tehát a (8) hajtótengely megváltozott forgási iránya dacára a továbbítás iránya ugyanaz marad. Hogy a továbbítás nagyságát szabályozhassuk, e pélból a (21) hajtókaron a (30) lyukak vannak alkalmazva, melyekbe a (20) tolórúd ^beállítható s így a zárókerekek elfordulási szögét növelhetjük, vagy csökkenthetjük. A vágás az A—B-vel jelzett vízszintes síkban történik, ahol a kések élei egymással összeérnek. Hogy azonban a kések kopását lehetőleg csökkentsük, az alsó (1) kés (6. ábra) és az azt csavarokkal tartó (29a) keretvas közt elasztikus anyag, ,pl. gumi, papíranyag stb. van alkalmazva, melybe a íölső (1) kés a vágás síkján túl bizonyos mélységig belehatolhat. Ügy a fölső, mint az alsó kés, kicserélhető módon van elrendezve. A leírt elrendezésen természetesen több változás eszközölhető, anélkül, hogy a találmány lényegét érintené. Pl. alkalmazhatunk az egyenes fölső kés helyett ferdén lefelé haladó élű fölső kést, oly célból, hogy különösen kézi hajtású szecskavágóknál a vágás ne az egész szélességben egyszerre, hanem fokozatosan történjen, sígy az erőszükséglet kisebb legyen. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Szecskavágó, azáltal jellemezve, hogy a "vágás görbített tengelyen alkalmazott hajtórudak segítségével egymás felé mozgató parallel kések által történik. 2. Az 1. alatt igényelt szecskavágó egy kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy a késeket a vágás síkjában szilárdan ágyazott vízszintes tengelyre erősített rudak tartják, miáltal a kések ezen vízszintes tengely körül ívalakú kényszerpályán mozognak. 3. Az 1. és 2. alatt igényelt szecskavágó egy kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy a szecskának a késekhez való továbbítása céljából egy bordákkal ellátott és fogaskerékpárral kapcsolt továbbító hengerpár van alkalmazva, melyek mozgásukat a haj tó tengelyről hajtórudazat és zárókerék szerkezet útján nyerik. 4. Az 1., 2., 3. alatt igényelt szecskavágó egy kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy a továbbítóhenger tengelyén két ellentétes irányú fogazású zárókerék van alkalmazva, melyeknek kilincsei egy fölváltva működő bütyökpár segítségével a megfelelő zárókerekekből fölváltva kiemelhetők oly célból, hogy a továbbítás iránya a hajtótengely forgási értelmének megváltoztatása esetén is az egyik zárókilincs átállítása folytán megtartható legyen. 5. Az 1—4. alatt igényelt szecskavágó egy kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy az alsó kés a keret vasára rugalmas anyag, pl. gumi- vagy papirlemez stb.