49295. lajstromszámú szabadalom • Célzó berendezés

— 2 — szerkezettel tartható meg. A. tok az (Al) hasítékkal van ellátva úgy, hogy a puska oldalnyúlványait, pl. a (B2) irányzékot nem födi el. A tok azon részének keresztmetszete, mely a fegyverágy végével kapcsolódik. körülbelül megfelel az ágy és a cső közös keresztmetszetének; a tokba vagy a tokra szerelt összes szerkezetek célszerűen egy hosszirányú nyúlványon belül fekszenek. A tok mellső részének fölső fölülete (A2)-nél ki van vájva vagy szűkítve van. Az alsó részen belül van elrendezve a (C) kengyel, melynek (Cl, C2)karjai a tok fölső részén lévő nyílásokon áthatolnak. A tok kivájt részének fölületéhez derékszögű négyszög alakú (D) keret van erősítve. A keret a (B) puskacsőhöz keresztben van elrendezve és a (Dl) támasztó tömböt tartalmazza. Ezen tömbön minden irány felé szabadon lengően hatol keresztül az (E) följegyző tű, melynek egyik vége a (C) kengyel (Cl) karjának szárnyában van ágyazva. A tű a (Dl) tömbben úgy van elrendezve, hogy hosszirányban el nem tolódhat, habár a tömbben minden síkban szabadon lenghet. Minthogy ez az ágyazószerkezet nem képezi a találmány tárgyát, bővebb leírása fölösleges. A (C) kengyelt helyzetében az (F, FI) zsinórok rögzítik, melyeket a kengyel köt össze egymással. Az (F) zsinór egyik vége szemmel van ellátva, mely a (C) kengyel (C2) karjának (C4) kampójába van akasztva. A zsinór másik vége korongon vagy más vezetéken halad át és súllyal vagy rúgóval van megterhelve. Eza súly vagy célszerűen a külső céltábla hátsó részén van alkalmazva és a zsinór ismert módon a cél feketéjén halad át, mint ez hasonló célt szolgáló berendezéseknél ismeretes. Az (FI) zsinór egyik végén szintén szemmel van ellátva, mely a kengyel (Cl) karjának (C5) kampójába akasztatik. Ezen zsinór másik vége a csavarmenetes (Gl) tömbhöz van erősítve, mely a belső csavarmenetekkel biró (G) vaktölténybe van csavarolva. A vaktöltény külső alakja a rendes töltények alakjával azonos úgy, hogy a töltőűrbe szokásos módon beilleszthető. Az egyetlen különbség a rendes töltényekkel szemben az, hogy a (G2) karima egy része (G3)-nál el van metszve úgy, hogy a töltényvonó a vaktöltényt nem húzza vissza, amikor az ütőszög visszahuzatik. Az (E) tű szabad végével szemben a vízszintes (Hd) szánból kinyúló kereten a kisebbített (H) céltábla van elrendezve. A szán az (A) tok fölső síkjának (H2) vájatában csúszik. Ezen vájat iránya a fegyver furatával párhuzamos, minek folytán a céltábla a tűhöz közelíthető vagy eltávolítható anélkül, hogy a tű és a céltábla viszonylagos helyzéte oldalirányban megváltoznék. Az (E) tű azon vége, mely a (Dl) tömbnek a (Cl) kartól elfordított részéből nyúlik ki, hosszabb, mint a tűnek a tömbtől a (Cl) kar felé nyúló része úgy, hogy a kengyel minden mozgását a tű arányosan növelt mértékben viszi át. A tű hosszabb végén az (El) súly van elrendezve, mely a (C) kengyel súlyát kiegyenlíti. A berendezés működése a következő: Az (E) tű helyzetét az (F, FI) zsinóroknak és a (B) csőnek viszonylagos helyzete szabja meg. Az egyes részek úgy vannak elrendezve, hogy ha a fegyver pontosan a külső céltábla feketéjére irányul, a zsinór a puskacsőben központosán halad és az (E) tű a kisebbített (H) céltábla feketéjével pontosan szemben áll. Ha a részek így vannak elrendezve, minden helytelen célzás az (E) tűt oly szöggel téríti ki, mely az (F, FI) zsinór és a cső furatának középvonala között bezárt szöggel arányos. A kitérítési szög azonban nagyobbított léptékbe mutatkozik, mert a tű a mozgásokat nagyobbított léptékben viszi át. Világos, hogy ennek következtében a (H) céltábla nagyobb lehet, mint ha a tű a kilengéseket nem nagyított léptékben mutatná. A följegyzés azáltal történik, hogy a céltábla előre mozgattatik. Ezt a mozgást a fegyver elsütésénél pl. az ütőszög elmozgatása által létesíthetjük úgy, hogy az ütőszög mozgását pneumatikus úton vagy más alkalmas módon a céltáblára visszük át, mimellett az ütőszöget a (Hl) szánnal kell összekötni. A szán a (H2) pecekkel van «