49219. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet a kondenzátoroknál vagy kondenzátoros hűtőgépeknél használt víznek légtelenítéséra
körülvevő, alsó vegén zárt (2) henger belsejében van elrendezve. Az (1) cső és a (2) köpeny közötti gyűrűs teret a különben mindkét végén nyitott (1) csőnek karimája zárja el. A (2) köpeny három csőtoldatot hord: Fölül a (3) csőtoldatot, melynek útján a víz cseppekre osztva hull alá. Az (1) cső fölött továbbá a (4) csőtoldat van elrendezve, mely a (2) hengerben szabaddá "való levegőt eltávolító és a hengerben állandó nyomást föntartó, tetszőleges légszivattyúval közlekedik. Közel az (1) cső karimája alatt, az (5) csőtoldat torkol be, mely a vizet az ennek segélyével hütendő kondenzátorba vezeti. Ha már most az (1) kamrában, amint.föltételeztetett, Vs légköri nyomást tartunk fönn, akkor a víz, mely esőszerűen hull alá, a hengerben légtartalmának */5 részétől megszabadul, hacsak elegendő idő áll rendelkezésére. Ha célszerűnek mutatkozik, az (1) cső belsejében terelőket lehet elrendezni, melyek a víz esésének sebességét lassítják. A légtelenített víz az alsó részben gyűl össze és az (1) kamrában ós a kondenzátorban uralkodó nyomások közti különbség hatása alatt az (1) kamra és a (2) köpeny közti gyűrűs térben az (5) csőtoldat torkolatáig fölszáll, melyen át azután a kondenzátorba áramlik. Az a légmennyiség, mely az (1) kamrában szabaddá vált, nem jut többé a kondenzátorba. A (4) cső útján ható légszivattyúnak tehát sokkal kisebb térfogatot kell szállítania, mintha a kondenzátorban kellene azonos súlyú levegőre hatnia, mivel a levegő a (4) cső előtti térben nagyobb nyomás alatt áll. Ezzel a légtelenítés el volna ugyan érve, de csak a berendezés egyszerűségének rovására, amennyiben külön légszivattyút kell alkalmazni a kondenzátorba bejutott kis mennyiségű, további levegő eltávolítására. Ámbár az ezen szivattyú és a légtelenítő szerkezetre ható szivattyú segélyével szállítandó térfogatok összege kisebb, mint az a térfogat, melyet a közvetlenül a konden, zátorra ható egyetlen szivattyúnak kellene eltávolítania, mégis hátrányos az a körülmény, hogy egyetlen szivattyú helyett kettőt kell alkalmazni. Ezen hátrányt elkerülendő, a találmány szerint a kondenzátor levegőjét az (1) kamrába szívatjuk vissza. Ezen levegő térfogata csekély és a visszaszívásakor legyőzendő nyomás csekélyebb, mintha a levegőt közvetlenül a szabadba kellene kitolni. Szóval csak csekély szívó hatásra van szükség. Ha föltételezzük, hogy az (1) kamrában föntartott nyomás Vs légköri nyomásnak vagy 2-1 m. vízoszlopnak felel meg, akkor a kondenzáló víz, melyre soha sem szoktak csupán 2-l m. vízoszlopnak megfelelő szívó hatást kifejteni, még diponibilis energiával fog bírni, mikor az (1) kamrába jut. Világos, hogy ezen energiát a kondenzátor levegőjének az (1) kamrába való visszaszívására célszerű hasznosítani. Ezen célra elegendő a vizet az (1) kamra fölött elrendezett (6) tölcsérbe (2. ábra) vej zetni. A víz a (3) csőtoldat útján áramlik ! be és a kondenzátorban szabaddá váló levegőt a kondenzátorral közlekedő (7) csőtoldat útján szívja be. Ezen levegő ekként az (1) kamrába tódul, ahol a víz által elnyelt levegő nagyobb részével egyidejűleg szabaddá válik. A találmány tárgyát képező, a 2. ábrában föltüntetett tölcséres légtelenítő szerkezet célszerűen alkalmazható minden, akár közönséges, akár barometrikus befecskendezési kondenzátornál, bármilyen ennek tömítettsége, azaz bármekkora is az a légmennyiség, mely a gőzzel a kondenzátorba jut; a szerkezet hatásfoka azonban annál nagyobb lesz, mennél kisebb a gőzzel bevezetett légmennyiség a vízzel bejutott levegő menynyiségéhez képest. Oly kondenzátornál, melynél a gőzzel bejutott légmennyiség gyakorlatilag zéró, a kondenzátorban uralkodó nyomást 22 mm. higanyoszlopnak megfelelő nyomásra sikerült csökkenteni, amikor is a kondenzáló víz, mely 12° hőmérséklettel áramlott a kondenzátorba, 24°-kal hagyta azt el. Az (1) kamrában uralkodó állandó nyomás 160
