49214. lajstromszámú szabadalom • Légpöröly
— 2 (2) henger alsó felében lengő (8) lökődugattyút hordja. Ez utóbbit a (9) szíjtárcsa hajtja, melynek (10) tengelye körülbelül egy magasságban fekszik a (2) henger vízszintes középsíkjával. Ezen (9) szíj tárcsa mozgásának áttételére a (10) tengely (11) forgattyúja szolgál, mely az egyrészt az üreges dugattyúrúdhoz kapcsolt, másrészt az állványon foroghatóan és hosszirányban eltolhatóan ágyazott (12) lengő emelőhöz a (13) forgattyúrúd révén van kényszermozgásülag kapcsolva, mimellett ez utóbbi a (12) emelőnek kb. közepéhez van kapcsolva. A lökő- és pőrölydugattyú közötti, ill. a pőrölydugattyú és a hengerfödél közötti (15), ill. (14) légterek vezérlésére a hengerfalon áthatoló, (16), ill. (17) csatornák szolgálnak, melyek egyike — a fölső (14) légtérből nyíló (16) csatorna — a (18) tolattyútükör felé kissé kibővül, míg az alsó (15) légtér vezérlésére szolgáló másik (17) csatorna először a hengerfalban fölfelé vonul s csak azután nyílik a (18) tolattyútükörre, miáltal a (19) tolattyú hosszmérete lehetőleg csekély lehet. A (19) tolattyú maga sík tolattyút képez és a kézzel beállítható (20, 21, 22) emelőrudazat révén szabályozható. A 3. ábrában föltüntetett tolattyúsík négy, a tolattyún keresztülhatoló (23, 24, 25, 26) csatornát tüntet föl, melyek közül az első (23) a másodiktól, (25), ill. a második (24), a negyediktől, (26) épp oly távolságban van, mint a tolattyútükörre nyíló (16, 17) csatornák közép távolsága. A fölső (23) tolattyúcsatorna a (27) visszacsapó szeleppel bír, mely a levegő kiszabadulását megengedi, azonban levegő behatolását a (23) csatornába meggátolja. A fölső (14) és alsó (15) légterekbe hatoló levegőmennyiség pontos szabályozása céljából a (24, 26) tolattyúcsatornák szélessége fölfelé csökkentetik. Hogy a lökődugattyú fölmozgásakor a közéje és a pőrölydugattyú közé bezárt levegő ki ne szabadulhasson és e bezárt levegő sűrítése folytán a pőrölydugattyú t erélyesen taszítsa föl, a (17) csatornába .egy bővebb (28) csőtolattyú van segédtolattyú gyanánt közbeiktatva, melyet a (9) szíj tárcsa tengelyén ülő excentrikus (29) tárcsa úgy vezérel, hogy a lökődugattyú fölfélé irányuló löketének elején a (17) légcsatornát elzárja. A pőröly működési és kezelési módja röviden a következő: Ha a pöröllyel egyes ütéseket akarunk mérni, vagy pedig a pörölyt fölső helyzetében akarjuk tartani, akkor a vezértolattyút úgy állítjuk be, hogy a fölső (23) tolattyúcsatorna a fölső légtérből nyíló (16) csatornát, a (25) csatorna ellenben a henger (17) csatornáját födje (6. ábra). A lökődugattyú föllengetésekor a pőrölydugattyú szintén föltaszíttatik, a közte és a hengerfödél közötti levegő pedig a (27) visszacsapó szelepen keresztül távozik. Minthogy a (27) szelep a levegő visszalépését meggátolja, a pőrölydugattyú sü-Iyedésekor közte és a hengerfödél között légritka tér keletkezik, mely a pőrölydugattyút addig tartja fölső helyzetében, míg a tolattyú átállítása révén ismét levegő juthat a fölső légtérbe. A pőrölydugattyúnak fölső helyzetbe való rögzítése alatt a lökődugattyú szakadatlanul tovább dolgozik. Egyenletesen egymásután következő ütések mérésére a tolattyút úgy kell beállítani, hogy a (24) és (26) tolattyúcsatornák a (16), ill. (17) csatornák nyílásait födjék. Aszerint, amint ez utóbbi csatornák a tolattyú csatornái által többé-kevésbbé nyittatnak, több vagy kevesebb levegő áramolhat a pőrölydugattyú fölé a hengerbe és a pőrölydugattyú alól a szabadba. Ezáltal tökéletesen módunkban van könnyű vagy súlyos ütéseket mérni. A (16, 17) hengercsatornák teljes nyitásakor ^ a (14), ill. (15) terekbe zárt levegő teljesen távozhat úgy, hogy súlyos ütések mérésénél az egész pőrölysúly működik (8. ábra). Ha ezen csatornák ellenben csak részben vannak nyitva, akkor a levegő a (15) térből nem tud a pőrölydugattyú esési sebességének megfelelő gyorsan távozni úgy, hogy a két dugattyú között az ütést enyhítő légpárna kelétkezik (7. ábra). A
