49211. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet a mótorok munkájának a hajtandó kerekekre való átvitelére elektromosan hajtott járművek számára

köpetnek (11) végdarabjaiban megfelelően elrendezett (10) csapágyakban jár. A (9) tengelynek mindegyik vége egy-egy (12) hajtó fogaskereket hord, mely a (6) hüvelyre fölerősített, ezzel összefüggő (13) fogaskerékkel kapcsolódik. A (13) fogaskerekeknek (14) koszorúja a keréknek (15) törzsére forgathatóan van fölszerelve és azzal több (16) rúgó segélyével van összekötve, miáltal a keréknek említett két része között utánaengedő kapcsolat van létesítve. A keréknek (15) törzse a hengeres (17) nyúlványokkal van ellátva, melyek az (1) kocsitengely középvonalával párhuzamosan, a jármű hajtókerekeinek (18) üregeibe nyúlnak és ezeknek falaitól a (19) spirális rugók segélyével vannak elkülönítve. A (19) spirális rugók az általuk hordott nagy súlyra és az általuk átviendő nagy erőhatásokra való tekintettel nagy feszerejű és aránylag merev rugók gyanánt vannak foganatosítva. A fogaskerekeknek ezen szerkezeti megoldása által, mely szerint azok koszorúja és törzse között aránylag mérsékelt, utánaengedő kapcsolat van létesítve, és azáltal, hogy a megengedett mozgást fix-ütközök határolják, elérjük azt, hogy a párhuzamosan elrendezett hajtóműveknél rendszerint föllépő nehézségek kiküszöböltetnek és hogy a mótortengely által kifejtett nyomaték a tengely végein elrendezett hajtó fogaskerekek között hatásosan kiegyenlíttetik, minek folytán a mótortengelyben és a hüvelyben különben föllépő feszültségeket elkerüljük. A (13) keréknek a hengeres (17) nyúlványokkal ellátott (15) törzse, továbbá a (20) gyűrűs peremmel (2. ábra) van ellátva, melyben a (21) üregek (3. ábra) vannak kiképezve. Ezen üregek egyik oldalukon nyitottak és a végeikhez közel fekvő (22,23) helyeken szűkítve vannak, mely szűkített részeknek szomszédos fölületei a félhengeralakú (24) testeket fölvevő ágyazatokkal vannak határolva, ezen testek az érintő irányában egymás felé fordított (25) nyúlványokkal bírnak, melyek a már említett és ugyancsak ériatőirányú középvonallal bírá(16) spirális rugónak ellenkező végeibe nyúlnak. A fogaskeréknek (14) koszorúja a (26) peremmel (2. ábra) van ellátva, mely a (21) üregeknek nyílásait majdnem födi és mely a (27) toldatokkal (3. ábra) bír, melyek oldalirányban a (21) üregekbe nyúlnak és melyeknek szomszédos élei a (24) testednek hengeres fölületeivel együttműködnék és ezen célból azokra illeszkedően vannak kiképezve. Az elrendezés akként van foganatosítva, hogy a (27) toldatoknak és a (21) üregeknek külső végei között csak kis távolság van meghagyva, minek folytán n fogaskerék törzse és koszorúja közötti viszonylagos elforgás csak kis szögön belül mehet végbe. Másrészt a (27) toldatoknak belső vé^ei a (24) tömbökkel szoros kapcsolatban állanak úgy, hogy az említett viszonylagos elforgást a spirális rugók, mindkét irányban, gátolni iparkodnak. A (14) koszorú közvetlenül a (20) peremnek (2. ábra) külső hengeres fölületére van fölillesztve és helyzetében a (26) perem és a (28) szorítógyűrű segélyével van rögzítve, mely a kerék törzsére van csavarolva és a (26) peremnek befelé nyúló (29) toldatát födi. A (16) rugók a (20) perem kerülete mentén célszerűen egyenlő közökben vannak elrendezve és a hajtási kapcsolat segélyével átviendő munka viszonyainak megfelelő feszéllyel és számban vannak alkalmazva. A mótorköpeny végnyomását a szokásos módon a (30) rugók veszik föl, melyek a mótor és a kerekek közötti hajtási főkapcsolatnak részét képező hengeres (17) nyúlványoknak űrös végeiben vannak elrendezve. A hajtó nyomatékban beálló tetemes ingadozások oka tudvalevőleg az egyfázisú váltakozó áramú, kis frequenciájú elektromotor alkalmazásában rejlik, főleg ebben a tekintetben tűnik már most ki a jelen találmány tárgya, mert az az említett ingadozásokat absorbeálja, a motornak két vége közötti terhelést kiegyenlíti, a működést tökéletesbíti és a hajtómű tartósságát megnöveli. A találmány tárgya természetesen más mótorfölfüggesztő szerkezetnél is alkalmaz-