49178. lajstromszámú szabadalom • Berendezés izzótestek kiégetésére

seket a (178) lemezek segélyével újból megfeszítik, mely lemezek a (181) rudakkal kapcsolódva, a (183) láncokat meghúzzák és a (184) fogaskereket forgásnak indítják, minek következtében ezek a (168) fogasrudakat eltolják és a késtartón alkalmazott (171) ütközőket a (174) kikapcsolórúddal kapcsolják. Ebben a pillanatban a kések meg vannak feszítve és újabb működtetésre elő vannak készítve. Mikor az izzótestek a késsor fölött elhaladtak, a (3) vezetőrudak az (8, Sl) elevátorok elé érnek, melyek mindegyike egyegy a (194) vezetékben vezett (193) részre szerelt (192) fejből áll. A (196) rúgó által aárt (195) szárny a fölső részbe fölemelkedő és a gépben előre mozgó (3) rúd vezetéke gyanánt szolgál. A (197) lejtős sín arra szolgál, hogy a (2) rudat a belsejében elrendezett szán segélyével az elevátortejről letolja. A (103) rudat az (0) excenterrűddal és (193) rúddal láncok útján összekötött (198, 199) lánckerekekről nyeri. A (3) rudat az elevátorfejben (200) kilincsszerkezet rögzíti. A (200) kilincs az (R) kilincsrúdra van szerelve, mely a kilincset folytonos ide-oda mozgásnak indítja. A (2) rudat egy (201) biztonsági retesz állítja meg a (202) csavar segélyével, mely a rúd talpának kivágásába fogódzik. A (204) láncvezeték alatt megerősített és ellensúllyal fölszerelt (203) kilincs a (2) rudat tartja fogva, míg ezt a (200) kilincs a (3) rúdtól el nem választotta. Az elevátor fejét egy (205) ellensúly állítja vissza az alsó vezetékhez. A (3) rudat az (R) kilincsrúd a (200) kilincs közvetítésével tolja be az elevátorba. Ebben a pillanatban az (0) excenterrúd «lőre tolódik, az elevátor (193) részét meg•emeli és a (3) rudat a fölső csúszópályára tolja, miközben a (195) szárnyakat nyitja, melyet azután a (195) rúgó zár el. Mikor az elevátor fejét a (197) lejtős sík eltolta, a (195) szárnyak záródása a (3) rudat szabaddá teszi, mely rúd ekkor a fölső (K) vezeték magasságába esik. A (3) rudat most a mögötte levő (2) rúd tolja előre a (K) vezetékben, mely a gép hátsó része felől jön. Mialatt az elevátor lökete fölső végpontjában van, az (I, II) láncok az alsó (Kl) csúszópályán fekvő (2) rudakat magukkal viszik és ezekkel egymásután megállanak az (Ml 11, M4) hűtőhelyeken. Az elevátor fölfelé való mozgása közben szabaddá teszi a (206) emelőt, mely a (207) ellensúly hatása alatt a (2) rudat teszi szabaddá úgy, hogy a rudat az (I) lánc magával viheti. Az (I, U) láncoknak a rudak eltolódását előidéző elmozdulása közben a (203) kilincs tartja vissza a következő (3) rudat, mely az elevátor feje alá kerülhetne, ha előbb mozdulna el, mielőtt az elevátor alsó végállásába eljutott. Mikor az izzótestek a fölfüggesztő horgok lehűlésére elégséges ideig az (Ml 11, M4) helyeken nyugalomban voltak, azok a kollodiumozó tartály fölé jutnak, mely trapéz keresztmetszetű (208) kád és melyben a (210) gerendára szerelt (209) edények foglalnak helyet. Ezek az edények (a rajzon látható példa szerint tíz ily edény) egymással (213) üvegcsövek útján vannak összekötve, kollodiumbevezetésük (211)-nél, túlfolyatójuk (212)-nél és kiürítő nyílásuk (214)-nél van. A (208) kád fölött egy második mozgatható (215) kád van, mely a kollodiumgőzöket tartja vissza és melyből azokat a (Z) ventilátor a (216) vezetékeken és (Y) csöveken szívja le. Eme leírt szerkezet fölfelé mozgását az (F) tengely idézi elő, mely a (217) állványrészt a (218) görgő és (219) excenter közvetítésével emeli föl, miközben a (217) állványrész a (220, 221) vezetékekben van vezetve. A (208) kádat viselő (222) rész ugyancsak a (220) és (221) vezetékekben van vezetve, hol azt a (225) görgőn futó (224) láncra függesztett (223) ellensúly tartja egyensúlyban. A (208) kád a (222) résszel a (226) szarv útján van összekötve. A (215) kettős kádat a (227) rudak vezetik és a (230) görgőhöz kötött (229) Ián-