49174. lajstromszámú szabadalom • Burgonya, tengeri jelölő- és ültetőgép

közös hengert is alkalmazhatunk, amelyen a lapátok előállíthatóan vannak elrendezve. A leírt jelölőgép az 1. ábra értelmében vetőszerkezettel egyesíthető. A (12) tartály alsó nyílása a (13) tolókákkal úgy zárható le, hogy minden (14) vetőtárcsával szemben egy a mag kibocsátására elégséges nyílás maradjon, mi mellett a tartály fenekét a száj közelében a (15) rázófenék képezi, mely üzemközben folytonos rázás által gátolja meg a magnak megszorulását a kiömlőnyíiások előtt. A rázófenék hajtása tetszés szerinti, pl. a 3. ábrabeli szerkezet lehet, melynél az egyik (1) hátsó kerék (31) kilincskereke működteti a rúgóhatás alatt álló és a rázófenékkel kapcsolt (32) kétkarú emelőt, mely a (33) emeltyű segélyével nyugalmi helyzetbe állítható. A (14) tárcsák mindegyike egy-egy, a megfelelő kiömlőnyíláshoz és a rázófenékhez csatlakozó, hátul és fölül nyílt (45) vályúba nyúlik (2. ábra) a működéskor az (1) kerékkel ellentétesen forogva, a vályúból a vetőmagot (pl. egy szem burgonyát) öblével kiemeli s a megfelelő (16) vetőcsőbe ejti. A vetőtárcsák hajtására a 4. és 5. ábrában föltüntetett szerkezet szolgálhat, lehet azonban más ismert áttételt is alkalmazni. A 4. és 5. ábrák szerint az egyik (1) hátsó kerékre erősített belső fogazású (41) kerék a közös tengelyű (42) és (43) fogaskerekek révén hajtja a vetőtárcsatengely (44) fogaskerekét. E fogaskerekek egyik axiális irányban eltolható oly célból, hogy a vetőszerkezetet bármikor nyugalomba lehessen hozni. A (43) és (44) fogaskerekek célszerűen könnyen kicserélhetően vannak fölszerelve, hogy a vetőtárcsák fordulatszámát a fészektávolságnak megfelelően lehessen beállítani. A (14) vetőtárcsák egymástóli távolsága szintén változtatható, a vetőszerkekezet tehát minden tekintetben alkalmazkodik a jelölőgéphez. Vetőtárcsák helyett más hasonló géprészt, pl. kanalas paternostert is alkalmazhatunk. A vályúkból a (14) vetőtárcsák által kiemelt magok a tárcsák mögött (egy a rajzon föl nem tüntetett) haránttartóra függesztett (16) engedékeny tölcsérekbe hullanak, melyeket a (17) harántléc (18) gyűrűi támasztanak alá. A (17) harántlécet furataik révén a (3) hosszgerendák egy-egy peckére akasztható (19) rudak segélyével a jelölőtárcsákhoz közelíthetjük, hogy a magot pontosan juttathassuk a fészkekbe. A tölcsérek mögött a (17) harántlécre (21) csuklósan erősített (22) takarólapátok a fészkekbe kiemelt földet behúzzák s a magot betakarják. A (22) lapátok a (20) súlyt hordják s a (23) láncokkal vannak a közös (24) harántlécre függesztve úgy, hogy mindegyikük külön térhet ki, emellett azonban a (24) léc (25) függesztőláncai segélyével együttesen is emelhetők és sülyeszthetők. A vetőszerkezetet esetleg a jelölőtengelyről is lehet meghajtani, lehet azonban természetesen attól függetlenül is használni s e célra a jelölőhengert leszerelni. A jelölőásóknak célszerűen a 6. ábrabeli alakot adjuk, mert a befelé hajló él a lapátnak a földbe való hatolásakor könnyebben metszi a talajt, domborulása pedig a fészeknek a menetirány felé fordított oldalát lelapítja s a fészek beomlását ezáltal meggátolja. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Jelölőgép fészekültetéshez, jellemezve egy kocsikereten szabadon foroghatóan ágyazott (5) tengelyre ékelt hengeren vagy tárcsákon mégerősített (8) ásók által, melyek egymástól a forgásirányban . oly távolságban vannak, működéskor a földdel érintkezik s ezáltal a tengelyt fordítja. 2. Az 1. alatt igényelt gép foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy az (5) jelölőtengely sülyeszthető és emelhető. 3. Az 1. alatt igényelt gép foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy az (5) tengelyen a (7) tárcsák és ezen tárcsákon a (8) ásók oldhatóan vannak fölerősítve, oly célból, hogy a tárcsák, valamint a lapátok egymástóli távolsága változtatható legyen. 4. Az 1. alatt igényelt gép foganatositási alakja, jellemezve azáltal, hogy az ásók