49166. lajstromszámú szabadalom • Bordákkal és válaszfalakkal ellátott karburátor

csőnek tekintendő, mely az egymást nem födő (6) nyílások segélyével a rajta keresz­tülvezetett folyadékot spirális úton haladni kényszeríti. Az elpárologtató utolsó ele­mének bemélyedése a (8) cső száján fek­szik, mely a karburálandó levegőt vezeti be, míg fölső vége az I-alakú (9) csőben végződik, melynek (10) csőrészén a karbu­rálandó folyadék vezettetik be. A I-alakú (9) cső fölött egy a (2) ele­mekhez hasonló (11) elemsor következik, melyek a (13) pótelpárologtatót képezik, amely egy karima és a (12) csődarab segélyé­vel a karburáit keverék kivezetésére szol­gáló (14) csővel van összekötve. A fönt leírt karburátor, mely teljesen be­merül valamely közegbe (ez lehet a környező levegő, vagy pedig víz) amely az elpárol­gáshoz szükséges meleget szolgáltatja, a következőképen működik: A karburálandó anyag (benzin alkohol stb.) a (10) csövön keresztül jut be és a (9) csö­vön át az (1) elpárologtatóba folyik. Eköz­ben az (5) falakon szétterül, ezekkel belső érintkezésbe jut és spirális utat követve lefelé halad. A (8) csövön ezzel egyidejűleg áramlik be a karburálandó levegő, melyet vagy besajtolunk, vagy pedig a (14) csövön keresztül szivatunk be. Mindegyik esetben a karburáló anyaggal ellentétes irányban áramlik az elpárologtatón keresztül alulról fölfelé spirális utat követve. Eközben benső érintkezésbe jut az (1) elpárologtató válasz­falaival és magával a karburáló anyaggal úgy, hogy azzal telíttetik. A karburáit le­vegő végül még a (13) pótelpárologtató (11) elemein is keresztüláramlik, melyek szintén merevítő bordákkal és egymást nem födő lyukakkal vannak ellátva. A bordák a kar­buráit levegő által netalán tovaragadott idegen alkatrészeket visszatartják, mire, az -a (12) és (14) csövön keresztül eltávozik és a szükséghez képest vagy összegyűjtetik vagy pedig közvetlen fölhasználás végett a készülékhez vezettetik. Világos, hogy mivel a karburálandó le­vegő a karburáló anyaggal, és az elpáro­logtató egyes elemeivel belsőleg érintkezik és mivel a karburáló anyag és az elemek érintkezési fölülete nagy, a bevezetésben említett hátrány megszűnik és az elpárolog­tató kellő méretezésével elérhető, hogy ál­landó összetételű keveréket nyerünk. Nagyobb fogyasztás esetén ahelyett, hogy az elemek fölületét növelnők, célszerűbb több egymás mellett fölállított elpárologta­tót alkalmazni. Az (1) és (13) elpárologtató­kat a 3. és 4. ábrákban látható alakban is állíthatjuk elő. Ez az elpárologtató egy (16) csőből áll,mely kívülről (17) bordákkal és belül (18) válaszfalakkal van ellátva. A (2) lemezek (6) nyílásainak megfelelő (19) nyílások úgy vannak elrendezve, hogy nem födik egymást, minek folytán a folyadék spirális uton ke­ring. A (17) bordáknak és a (18) válaszfa­laknak a (16) cső falával szoros érintke­zésben kell lenni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Karburátor, azáltal jellemezve, hogy a csőalakú elpárologtató külső bordákkal és belső válaszfalakkal van ellátva, me­lyeknek fölületén egymást nem födő lyu­kak vannak elrendezve azon célból, hogy a karburátoron ellentétes áramban át­haladó folyadék spirális utat követni legyen kénytelen. 2. Az 1. igénypontban védett karburátor­nak egy kivitele azáltal jellemezve, hogy az elpárologtató és a kivezető cső közé egy az előbbihez hasonló pótelpárolog­tató van iktatva azon célból, hogy az a keverékben található folyékony alkatré­szeket visszatartsa. 3. Az 1. igénypontban védett karburátor­nak egy kivitele, azáltal jellemezve, hogy az elpárologtatót alkotó, fémlemezből kistancolt elemek külső része át van lyug­gatva és merevítő bordákkal van ellátva, míg közepükön egy serpenyőszerű kóni­kus bemélyedésük van, melynek fenekén egy vagy több nyílás van alkalmazva oly módon, hogy az elemek egymás fölé rakása alkalmával ezen nyílások nem födik egymást. (1 rajzlap melléklettel.) •*UM SÉ8ZVÉNY íAkSASAS «YOMDAM BtJOAPEarGR

Next

/
Thumbnails
Contents