49049. lajstromszámú szabadalom • Újítások égési mótorokon

ágyazva és az összes (3) hajtórudak ezen (5) gyűrűhöz vannak (6) csapok segélyével csuklósan kapcsolva. Ezen elrendezés lehetővé tételére az ismert csillagmótorokkal elllentétben a hengereket úgy kell elrendeznünk, hogy (7) kompressziótereikkel az (1) forgat lyú tengely felé vannak fordítva (1. ábra), vagyis hogy a dugattyúk munkalökete kifelé, ill. centrifugálisan van irányítva. Ezen elrendezés folytán, dacára annak, hogy a hajtórudakba a (6) csuklók vannak beiktatva, az így képződött (4—6—8) könyökemelők összecsuklása nem következhetik be,. mivel a hajtórudak csupán húzásra vannak igénybevéve, mely húzás az említett könyökemelőke" nyújtott állapotban igyekszik megtartani. Ha a dugattyúkat ellenben úgy akarjuk elrendezni, hogy a munkalöketet centripetális irányban végezzék (2. ábra) úgy az (5) gyűrű közbeiktatása folytán keletkező (4—6—8) könyökemelők összecsuklásának meggátlására két, a (15) főforgattyúval egyenlő hosszúsága, külön (13) vezetőforgattyút alkalmazunk, melyek az (1) forgattyús tengelyen kívül fekvő (14) csapok körül forgathatóan a (15) főforgattyűval párhuzamosan vannak ágyazva és> az (5) gyűrűvel két, a (4) forgattyúcsapon kívül fekvő és egymáshoz képest célszerűen körülbelül 90° alatt eltolt (16) ponton vannak összekötve. Az esetekben, ha minden hengerben kát ellenkező irányban mozgjó dugattyú van elrendezve, akkor a központ' felé Iműködőka 2. ábra szerint^ a központtól kifelé működők pedig az 1. ábra szerint kapcsoltatnak a forgattyúttengellyel. Ekkor azonban célszerű a külső dugatytyúk löketét kisebbre venni, mánt a belső dugattyúkét, miáltal ugyanazon összlöketrhossz mellett a hengerek és dugattyúk hossza, vagyis az egész gép átmérője és súlya jelentékenyen csökkenthető. A külső dugattyú ugyanis csak két oldalt támadó haj tórúddal köthető össze a forgattyú val. E célból a külső dugattyú keresztfejcsapja a henger falain ki kell hogy nyúljon egy erre a célra a hengeren készített hossznyíláson keresztül. Ha ilyen elrendezés mellett a külső löketet egy darabbal megnövelni kívánjuk, akkor nemcsak ezzel a darabbal kall megnyújtani a hengert, hanem' még magát a dugattyút is ugyanannyival hosszabbra kell I készíteni. | Ezen hosszabb dugattyú vezetése céljából pedig ugyanannyival kell újra ;megj nyújtani a hengert. A külső löketnek nö-J vekménye tehát magával hozza a henger I es vele a gép kétszeres növekményét. Mi! után a te'ső hajtóműnél ilyen hátrányos hosszlyukon át yaló hajtórűdkapcsolásfe alkalmazni Riem 'kell; itt a hengerhossz csakis a Iöketnagyobbítás nagyságával lesz : nagyobb. Ebből világosan megérthető', hogy ; ugyanazt az összlöketet a gép összhossza j szempontjából előnyösebb úgy megvalásí| tani, hogy a külső löket kisebb legyen a j belsőnél, mintha szokás szerint egyenlőkre ; választatnának. " Ezen elrendezés azonban nemi csupán többhengerű csillagm!ótoroknál, hanem egyhengerű két dugattyús motoroknál is előnyösen alkalmazható éis különös műszaki hatást eredményez oly kétütemű égési motoroknál, melyeknél az egyik1

dugattyú a kiömlést és ;

a másik dugattyú a beömlést vezényli. Ezien m;ótorokniál az egyik lyuksorozatnak tudvalevőleg hamarább kell kinyílnia, illetőleg hosszabb ideig kall nyitva maradnia, mint a másiknak. Ezt eddig egyforma lökethosszak mellett csak úgy i érhették el, hogy a hosszabb ideig nyitva tartandó lyukaknak nagyobb hosszt adtak, miáltal a hosszabb l]yuka,k folytán az ö &Zr szes löketnek egy eléggé tekintélyes része munkavégzés nélkül futtatott be. Miután azonban aiz atömlési kereissítmetszetiek szempontjából iszüksjéigtelen, hogy a hosszabb időn át nyitva tartandó lyuk nagyobb ;keresztmetszettel bírjon, mint a rövidebb beömlési nyílás, úgy a fönti ljökethosszveszteség hátrányát megszünte'thetjük azáltal, hogy a hosszabb ideig nyitva tartandó lyuksorozatot vezénylő dugattyú löketét ' kisebbre vesszük, míg a másikét megnő-