48977. lajstromszámú szabadalom • Univerzális hengermű tartók hengerlésére

géyes hengerek szerelvényei alatt a profil méretviszonyainak megfelelően kell választani. A 2. ábrában látható, hogy a függélyes hengerek szerelvényének lejtős, fölfekvési fölülete kicserélhető. Ha ezenkívül alkalr mas (23) alátétet és más alkalmas hajlású (22) állít óéket rendezünk el, akkor a gerinc és karima között más vastagságú arányt is választhatunk. Míg az eddig ismeretes ilyen hengerműveknél a ferde vagy lejtős (a, b) csúszó fölületeket nemcsak lent, hanem szimmetrikusan fönt is a függélyes hengerek számira való szerelvényeknél) kellett alkalmazni, addig a találmány szerinti hengerműnél csak az alsó csúszó följületekre van szükség. Ily módon a hengerkaliber beállítása sokkal egyszerűbb. A fölső csúszófelületek mellőzése egyáltalán nem jár azon következménnyel, hogy a függélyes hengerek magassági irányban engedhetnek, mert, szerelvényeik nem szorulnak ékszerű en a vezetősínek közé, mint az, eddig ismeretei pajzsok. A találmány szerinti hengerműnél a hengernyomás a függélyes hengerek szerelvényeit mindig lefelé a lejtős (a, b) fölületekre szorítja úgy, hogy a függélyes hengerek a munkadarab egyenlőtlen vastagsága esetén sem: engedhetnek fölfelé. Ezt egyszerű módon azáltal érjük el, hogy a (22) éket (2. ábra), amelynek sülyesztése vagy emelése révén a függélyes hengerek elállíthatok, mellső vagy hátsó oldalával a hengerlés alkalmával erősen megfeszítjük. Ha már most a szerelvény fölfelé mozogni törekednék, akkor annak a (k) pont körül el kellene forognia (4. ábra). Ezt azonban a hengerlés! nyomás gátolja. A (k) pontot a függélyes hengerek számára való szerelvény középsíkjátólj lehetőleg magasra kell helyezni, amely célból a függélyes hengerszerelívényt előnyösen (g) kiugrással látjuk el Ugyanezt a célt akkor is elérjük, ha a függélyes szerelvények oldalirányú elállítását csavarokkal végezzük, amint az az 5., 6. és 7. ábrában van föltüntetve; ez esetben ugyanis a csavarokat a függélyes hengerek számára való szerelvények középsíkja fölött lehetőleg magasan rendezzük el. Ilyen módon az előbb szükséges fölső állítólécek fölöslegessé' válnak és az alsó léceket (23) ékekkel helyettesítjük, amelyek vízszintes eltolása útján a függélyes hengerek szerelvényelt függélyes irányban beállíthatjuk. A (23) ékek a hengerállványban vannak ágyazva és a hozzáférhető (24) csavar segélyével könnyen állíthatók. A (22) ék a fölső hengerrel megfelelően emelhető és sülyeszthető. A fogaskerekek, csavarmenetek és ékhajlás áttételi viszonyai úgy vannak megválasztva, hogy a függélyes hengerek számára való szerelvények, illetve maguk a függélyes hengerek helyes, arányos helyzetüket mindig megtartják. A hengerek elállítását a (25) elektromotor segélyével mindkét állvány számára közösen, és pedig (26) homlokkerekek és (30) kúpkerekek révén a (27) négyszögletes végű tengelyre való átvitel1

útján foganatosítjuk úgy, hogy az állványok közötti távolság változtatható, ha ezt a hengerek megkívánják. A hengerek beállításánál a vízszintes hengereket először pontosan merőlegesen egymás fölé helyezzük azáltal, hogy szerelvényeiket megfelelően beállítjuk. Ezután a függélyes hengereket egymástól függetlenül beállítjuk a (23, 22) ékek útján. A fölső henger kiegyensúlyozása a (31) csapágykengyelek révén történik, még pedig előnyösen hidraulikus hengerek segélyével, amelyek az állvány külső részére vannak szerelve (2. ábra). Míg az ismeretes berendezéseknél a pajzsok lejtős fölfekvési fölületének ékszerű hatása folytán az állítólécek között ékhatás lép föl, amely a tartó lemezeket nagy erővel széjjelfeszíteni törekszik és ily módon a hengerállványokra nagyobb nyomást visz át, miáltal az egész: rendszer !rugalmassága fokozódik, addig a függélyes hengereknek a (22) ék segélyével a találmány szerinti oldalirányú elreteszelésénél a függélyes hengerektől eredő hengernyoniás közvetlenül a rendkívül erős négy (32) hor-