48964. lajstromszámú szabadalom • Betegszállító berendezés
Az (A) tartóoszlophoz szilárdan erősített (F) hüvelyben a (B) dugattyú függélyes irányban eltolható és azonkívül el ;is forgatható. A dugattyú fölső vége a • (2) rudak segélyével merevített (C) vízszintes darúkart hordja, míg alsó végén a (28) tuskó foglal helyet, melyre a dugattyút fölemelő hydraulikus nyomás hat. A szögvasból készült (C) darúk&ron a (3) járókocsi gördül, melyen a beteg tartására szolgáló szerkezet függ. Ez\ utóbbi a (T) szelvényű (D) acélrúdból áll, mely a járókocsi forgó korongjával van összekötve. A járókocsin (14) kerekek, oldalsó (5) vezető görgők és (5') futógörgők vannak alkalmazva. A 27. ábrán föltüntetett járókocsi, mely végein karimás kerekeket hord, a szóban forgó célra szintén kiválóan alkalmas. . A beteg közvetlen fölvételére szolgáló szerkezet többféleképen képezhető ki. így pl. a 17. ábra szerint egymás mellett függő szalagok vagy hevederek vannak alkalmazva, míg a 18. ábra ugyanezen célra ! nyugágyat tüntet föl. A szerkezet láncok segélyével (E) harántrudakra van függesztve, melyek a (D) tartón ülő (8) tüskökhöz vannak forgathatóan erősítve (1. ábra) és (9) állító csavarok segélyével rögzíthetők. A láncok az (E) harántrudakhoz a 17. ábra szerint rugalmas (e) horgok segélyével f oglalhatók, vagy pedig a 27. ábra szerint a harántruudak (e') bevágásokkal láthatók el, melyekbe a láncszemek akasztatnak. A (C) főkar vízszintes síkban tetszőleges helyzetbe állítható, hogy pl. a beteg fölemelhető legyen fekvőhelyéről (17. ábra) vagy egy szomszédos ablakhoz legyen szállítható (18. ábra). A (B) udgattyú fölemelése és lesüllyesztése által a beteget a kívánt magassági helyzetbe lehet hozni. A (C) kar, (D) tartórúd és az (E) harántrudak minden irányban biztosítva vannak elbillenés ellen úgy, hogy a beteg mindig vízszintes síkban fekszik. A hevederszalagok könnyen a beteg alá tolhatók, mire a beteget a kívánt magasságba lehet emelni, ha az ágy rendbehozása válik szükségessé, vagy a beteget a fekvőhely valamelyik oldalára kell vinni stb. A járókocsi forgó korongjának (10) karjai a (D) tartórudat a forgó korong középpontjához képest diametrálisan átellenes pontokban fogják közre, minek következtében a teher által okozott igénybevétel eloszlik és az elfordulás is meg van akadályozva, ami pedig bekövetkeznék, ha a súly a tartórúdra vonatkozólag egyenlőtlenül volna elosztva. A (3) járókocsi egyszerű tömb alakjában képezhető ki, melynek fölső része (2. ábra) két (11) és (12) félből áll, melyek a (C) kar átellenes oldalain feküsznek. Mindegyik (11, 12) félen egy-egy (13) tengelycsap van alkalmazva a (14) futókerekek számára, továbbá egy-egy félköralakú (15) kivágás (7. ábra), mely utóbbiak a (11, 12) részek csszecsavarolása után ágyat alkotnak 'a fölfüggesztő szerkezet alsó részének (16) forgó feje számára. Ezen alsó részt maga a (1.9) forgó korong alkotja, melyen egy ! hosszúkás (17) lemez van elrendezve (10. ábra). Ez utóbbi a köralakú (19) r ész alsó oldalához fekszik, azonban, mint a 27. ábra mutatja, a két rész között (17x) görgők is alkalmazhatók. A forgó korong (10) karjain áttörések vannak alkalmazva (11. ábra), melyek a szögvasból álló (D) tartórúd fölvételére szolgálnak. A forgó korong oly ágyat alkot, mely a beteg súlya által okozott igénybevételt egyenletesen osztja el, akár kinyújtózkodva fekszik, akár pedig ül vagy más helyzetet foglal el a beteg. A tuskók (13. ábra), melyek az (E) harántkarokat hordják, (20) ujjakkal vannak ellátva, melyek a (D) tartórúd karimáiba kapaszr kodnak. Mindegyik (8) tuskó (21) kivágással van ellátva, mely a (23) függesztő (22) fejének (16. ábra) fölvételére szolgál, míg a függesztő maga (24) áttöréssel bír, melyben az (E) harántkar nyugszik. Mint a 15. ábra mutatja, a (23) függesztő feje nem teljesen köralakú, hanem két oldala laposra van vágva, hogy hosszirányban a (20) ujjak közé legyen tolható, mire a (23) függesztő elforgatás^ által a (22) fej a
