48799. lajstromszámú szabadalom • Golyós csapágy

nak úgy, hogy e két golyósor a terhelést jól fogja föl, tekintet nélkül arra, hogy az axiális) radiális, vagy közbeeső irányú-e, mimellett a súrlódás a legcsekélyebbre csökkentetik. A 6. ábrából különösen láthatjuk, hogy az (A) külső gyűrűre nehezedő terhelés a két golyósort egymástól távollítani igyekszik úgy, hogy a belső tokrészre az (y, y) pontozott vonások értelmében két egymással ellentétes irányú nyomás gyakoroltatik, melyet a gyűrű, minthogy egy darabból készül, tökéletesen fog föl, holott erre nem lenne alkalmas akkor, hogy ha a golyók behelyezése céljából hosszirányban elválasztott részből lenne képezve. A találmány szerinti csapágyat, melynek mindkét gyűrűje egységes darab és mindkét golyósora teljes számmal tartalmazza a golyókat, úgy lehet összeállítani, amint ez pl. a 7. ábrából látható: ha ugyanis a két tokrészt az ábra értelmében egymáshoz képest axiálisan eltoljuk, akkor az (al) és (b) fölületek között bőséges szabad tér marad az egyik golyósor összes golyóinak behelyezésére. Ennek megtörténte után a belső gyűrűt centrális helyzetbe toljuk vissza a másik golyósor golyóit a belső gyűrűn radikálisan körösztülhatoló (b2) töltőnyíláson át helyezzük be. Ott, ahol a töltőnyilás a golyójáratokkal szomszédos, a golyó járatok szélét (b3) szerint letompítjuk s ezáltal e két helyen a töltőnyílást annyira kibővítjük, hogy a második sor golyóit a gyenge nyomással helyükre pattanthatjuk. Hangsúlyozzuk azonban, hogy az így elrendezett töltőnyílás egyáltalán nem szakítja meg a belső gyűrű két golyójáratának golyónyomait, minthogy ezek csak egy-egy vonalból állnak, melyek a 6. ábra értelmében az (y, y) pontozot vonal mentén jóval kívülebb esik, mint a töltőnyílás és a golyójáratok közti él. Ezen elrendezés által tehát mindkét golyósort teljes számú golyóval képezhetjük ki s emellett sem a golyójáratokat nem kell megszakítanunk, sem pedig a gyűrűket nem kell gyengítenünk. Beláthatjuk, hogy a két gyűrű golyójárataínak sajátos elrendezése folytán a terhelés a két golyósort egymástól és a töltőnyílás széleitől elszorítani igyekszik úgy, hogy nem kell tartanunk attól, hogy használat közben bármelyik golyójárat golyója kiszabadulhat a töltőnyíláson keresztül. A csapágy szétszerelésekor az összeállítási műveletet fordítva végezzük, amennyiben először az egyik golyósor golyóit gyenge nyomás segélyével a töltőnyíláson kiszorítjuk s azután a belső gyűrűt a másik golyósorral a 7. ábra értelmében kiemelhetjük. Ahelyett azonban, hogy az egyik golyósort a 7. ábra értelmében a tokrészek kölcsönös eltolás segélyével helyezzük be vagy ki, mindkét golyósort a töltőnyíláson át is tölthetjük be. Lehet továbbá más összeállítási módot is alkalmazni, minden esetben fönn kell tartanunk azonban a golyójáratok folytonosságát, a golyósorok golyóinak lényegileg teljes számát, valamint az egyes tokrészek egységes voltát. Beláthatjuk, hogy a teljesen összeállított csapágynál a golyósorok nem csak a terhelést veszik föl, hanem a két tokrészt axiális irányú kölcsönös eltolódás ellen is biztosítják. A rajzokon az (al, a2) golyójáratok sík fölületüek, lehetne azonban hajlított fölületeket is alkalmazni, föltéve, hogy ezek is egymás fölé lejtősek. A csapágy némely alkalmazási esetében zajtalan működés kívánatos, megakadályozandó tehát, hogy a terheléstől fölszabaduló golyók az előttük lévő golyókhoz pattanhassanak. Ennek megfelelően közbiztosító gyűrűt alkalmazhatunk, mely a golyósorok egyes golyóit egymástól állandó távolságban tartja. A 4. ábrában példaképen föltüntetett ilyen szerkezet a lapos (D) gyűrűből áll, melynek két széle a golyók számára egymáshoz képest eltolt (d, dl) kimetszésekkel van éllátva. E gyűrűt az első golyósor behelyezése után axiális irányban helyezhetjük be a golyók és a tokrészek közé, ezután pedig a másik golyósort úgy helyezzük be, hogy a közbiztosító gyűrű üres kimetszéseit sorban szembe hozzuk a töltőnyílással és a golyókat e töltőnyíláson át beszorítjuk. A gyűrű kimetszései (d2)-nél ki vannak élezve,