48714. lajstromszámú szabadalom • Légnyomású vízemelő
melynek, fölső végéhez a vizet a fogyasztás helyére vezető (k) cső csatlakozik. Az (n) csőben (o) visszacsapó szelep van elrendezve, mely a kiszorított víznek a tartányba való visszafolyását megakadályozza. A sűrített levegő beömlésének önműködő szabályozása a következő módon történik: A (p) úszó (i) orsóján két (q) ütköző van egymás fölött elrendezve, melyek közé a (d) légvezeték (r) csapjának (s) emelőkarja nyúl. Aszerint, amint az úszó (i) orsója a vízmennyiség növekedése "vagy csökkenése alkalmával fölemelkedik vagy lesülyed, az alsó vagy fölső (q) ütköző az (s) emelőkarhoz ütközik és ennek közvetítésével az (r) légcsapot önműködően megnyitja vagy elzárja. A víz az (f) tartányba a kívülről (t) fogantyú segélyével elzárható (h) csapon keresztül áramlik, melynek kibocsátó vegébe (v) visszacsapószelep van helyezve. Továbbá a víztartány feneke és a (h) csap fölött egy közbenső (g) fenék van elrendezve, mely á tartány tulajdonképeni belső tere felé nyíló (ú) visszacsapó szelepet tartalmaz. Ezen berendezés iszapfogó gyanánt működik és a víztartány belsejében csak tiszta víz áramlását engedi meg. A leírt berendezés, mely aránylag igen egyszerű kivitelű, pontos és önműködő vízszállítást biztosít, amellett pedig kevés sűrített levegőt fogyaszt. Sohasem fordulhat elő az az eset, hogy a víztartányban túlsók sűrített levegő volna jelen, mely a külső víz gyors beömlését megakadályozná, mivel az úszónak bizonyos mértékű lesülyedésekor az úszó orsójának egyik ütközője a légcsapot gyorsan elzárja és az úszó fölemelkedésekor ugyanolyan gyorsan nyitja meg ismét. A lég- és vízcső torkolatainak a víztartányban ugyanazon tengely mentén való koncentrikus elrendezése a vízszállítás szabályos menetét szintén elősegíti. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Légnyomású vízemelő, melynél zárt víztartány van a kútaknába sülyesztve, jellemezve azáltal, hogy a víztartányban mozgó úszónak a tartány födelén átmenő orsóján két ütköző van elrendezve és a sűrített levegő vezetékének csapjára egy emelőkar van erősítve, melynek szabad vége a két ütköző közé nyúl oly célból, hogy a víztükörnek meghatározott mélységre való sülyedésekor az úszó egyik ütközője a légcsapot önműködően elzárja ós az akna vizének a tartányba való áramlását lehetővé tegye, a víztükörnek meghatározott magasságra való emelkedésekor pedig az úszó másik ütközője a légvezeték csapját megnyissa. 2. Az 1. igénypontban védett berendezésnek egy kivitele, jellemezve azáltal, hogy a (d) légvezeték a víztartány födelének kupolaszerű (1) toldatába torkol, mely a visszacsapó szeleppel ellátott (k) vízelvezető csövet a tartánnyal összeköti, mimellett ez utóbbi csőnek a tartányba nyúló (n) vége a légvezetéknek a tartányba nyúló (m) végével közös tengelyen koncentrikusan van elrendezve. 3. Az 1. igénypontban védett berendezésnek egy kivitele, jellemezve azáltal, hogy a víztartány feneke és az akna vizét a tartányba bocsátó csap-fölött a tartány belseje felé nyíló visszacsapó szeleppel ellátott közbenső fenék van elrendezve, mely a beömlő víz számára iszapfogót alkot. (1 rajzlap melléklettel.) Hullás részvénytársaság nyomdája Budapesten.
