48698. lajstromszámú szabadalom • Állítható rugalmas fémbetét lólábak és lúdtalpak megtámasztására

Megjelent 191Q. évi május hó 13-én. MAGY. jgg* KIR SZABADALMI jBb HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 48698. szám. I/b. OSZTÁLYÁllítható, rugalmas fémbetét lólábak és lúdtalpak megtámasztására. LEISTEN & REHLE CÉG M/M

FRANKFURTBAN. A bejelentés napja 1909 augusztus hó 27-ike. Elsőbbsége 1909 január hó 2-ika. Jelen találmány lólábak és lúdtalpak számára szolgáló, állítható ívmagassággal bíró, rugalmas betétre vonatkozik, melynél azonban a beállítás az eddigitől lényegesen eltérő módon történik. Míg eddig az ívmagasság beállítása a láb rugalmas anyagú alátámasztó lapjának megfeszítése útján, vagyis azáltal eszközöltetett, hogy az ív hosszának változatlan megtartása mellett a végek összehúzattak vagy széjjelválásuk megengedtetett, addig jelen találmáuynál a beállítás a szabad végével a meghosszabbítását képező, alatta elhelyezett ívelt támaszra fölfekvő, megfelelően ívelt alátétlapnak hosszirányú eltolása által eszközöltetik, mimellett az ívhossz egyidejűleg az ívmagasság mindenkori értékének megfelelően megváltoztatik. A hátrány, mely az ívmagasságot az ívhossz megváltoztatása nélkül beállító ismeretes betéteknél föllépett, abban áll, hogy az ívmagasság növekedése a tulajdonképeni támasz megrövidülését vonta maga után ' gy, hogy a középen emelt láb elül és hátul z alátámasztás hosszából és magasságából a magasság növeléséhez szükséges mértéket elveszítette. Azáltal tehát, hogy a láb csak közepén emeltetett, míg elül és hátul az alátámaszásból veszített, csak középen bírt fölfekvéssel, amiből a betegnek fájdalmat okoz hatott. Jelen találmány célja az említett hátrány kiküszöbölése; a találmány tárgya a mellékelt rajzban van föltüntetve. Az 1. ábra az egész betétet hosszmetszetben, a 2. ábra ugyanazt fölülnézetbefi, a 3. ábra pedig a betét egyes részleteit mutatja. Az ellenállóképes rugalmas anyagból készített és lehetőleg a rendes lábívhez alkalmazkodó fölső rész (a)-val, a folytatását képező támasz (b)-vel van jelölve; a fölső rész szabad vége eltolódik a támasz fölött, hogy elegendő fölfekvési fölület létesítése mellett a támaszon magasabbra vagy mélyebbre lehessen beállítani. Hogy a két (a) és (b) rész között biztos és mégis rugalmas, valamint könnyen oldható kapcsolatot létesíthessünk, a (b) támasz fölül a keskeny (c) részbe megy át, mely végén (d) kampóval van ellátva, mellyel az (a) fölső rész (e) beállítási nyílásainak egyikébe kapaszkodik. Hogy a fölső résznek a támaszról való lecsúszását meggátoljuk és egyúttal az ezen két részről képződő támasznak fölfekvést adjunk, a (b) támasz fölületén kevéssé túlnyúló és szükség esetén kissé kampóalakú (f) csap van elrendezve,