48670. lajstromszámú szabadalom • Hangjelző berendezés légfékes járművek számára

• A (4) fogantyúban a (11) emeltyű van elhelyezve, mely a (12) emeltyűvég lenyomása által a (15) rúgó nyomása ellenében forgatható el a (14) csap körül. Mivel a (11) emeltyűnek vége a (13) szeleprúd alatt van elrendezve, és mivel mindkettő az (1) rúd forgási tengelyébe, illetőleg ahhoz lehetőleg közel esik, a (12) emeltyűvég lenyomásával a szelep az (1) fékrúd bármely elfordulási helyzetében megemelhető. A (7) kamra a (6) cső segélyével állandóan sűrített levegőt tartalmazó edénnyel közlekedik. Bármikor is nyílik meg tehát a (8) szelep, sűrített levegőt bocsát át a (9) kamrába, melyből az a (10) csövön át jut a hangjelző - szerkezethez, síphoz, csengőverőhöz. A csengő verő-szerkezet egy hengeresfúratú (22) test (3. ábra), melyben a (21) dugattyú sűrített levegő és a (26) rúgó behatása alatt alternativ-mozgást végez, s eközben a (23) szárával ütéseket mér a (24) csengőre. A sűrített levegő a (17) csővezetéken át jut a csengőverő-szerkezetbe, mely vezeték ismét a (10) csővezetékkel (1. ábra) áll összeköttetésben. A csengőverő dugatytyúja tehát egyoldali töltést kap és működése a következő: Nyugalmi helyzetben a (21) dugattyú a (26) rúgó nyomása alatt, a 4. ábrán föltiintetett módon, alsó szélével a (22) henger fenekén nyugszik. A (21) dugattyútest köröskörül a (18) kivágással van ellátva, mely az alsó nyugalmi helyzetben, a 4. ábrán látható módon, szemben van a (17) beömlő-nyílással. A (!8) kivágásból (19) furatok vezetnek a dugattyútest és a verőház belsejébe. Ha a (17) csövön át sűrített levegő vezettetik be, az a (18) bevágásnak (19) furatain át behatol a dugattyú alá és azt a (26) rúgó (3. ábra) nyomása ellenében fölhajtja. A sűrített levegő beömlése, vagyis a töltési szakasz mindaddig tart, míg a (18) bevágásnak alsó éle az 5. ábrán föltüntetett módon a (17) bevezető-nyílásnak fölső élét el nem hagyta. Ezen túl a sűrített levegő expanziója hajtja a (21) dugattyút a (26) rúgó nyomása ellenébén. (3. ábra.) Az expanzió mindaddig tart, míg a (18) bevágás fölső éle a (22) henger kiszélese dése által kiképezett (30) élhez nem jut, amikor is a kiömlés kezdődik. Ezen periódus alatt a sűrített levegő a dugattyú fölötti térbe jut és a (25) nyílásokon át távozik. A 3. ábra a kiömlési periódus és a fölfelé irányult löket végső határát ábrázolja, amikor is a (23) dugattyúvég a (24) csengőhöz verődik. Az összenyomott (26) rúgó terjeszkedő törekvése folytán a (21) dugattyú visszafelé halad és abban a pillanatban, amikor a (18) kivágás fölső éle lefelé haladtában a (30) élt elérte, megkezdődik a dugattyú alatt bentszorult levegőnek comprimálása. Ez tart mindaddig, míg a lefelé haladó dugattyú (18) kivágásának alsó éle a (17) beömlő-nyílás fölső élét el nem érte. Az ily módon megkezdődő újbóli beömlés fölfogja a lefelé haladó dugattyú eleven erejét úgy, hogy az a fenékhez való ütődés nélkül újból megkezdi a fölfelé haladást. A dugattyú ezen játéka tart mindaddig, míg a (17) csövön át sűrített levegő vezettetik be, azaz addig, míg a (8) szelepet (1. ábra), a (12) emeltyű végnek leszorításával nyitva tartjuk. Ily módon tehát a (4) fékfogantyún elhelyezett emeltyűszerkezettel a féknek bármely állásában csengőjelzést adhatunk. A 2. ábra a (4) fogantyúnak egy módosított foganatosítási alakját tünteti föl, melynél a (31) csap körül forgó egykarú (27) emeltyűnek (28) kiszögelése emeli meg a (13) szeleprudat a (29) rúgó ellenében, alulról fölfelé gyakorolt nyomással. A találmánynak lényege természetesen nem változik azáltal, hogy a (8) szelepet esetleg tolattyú alakjában képezzük ki. A csengőverő pedig síppal, trombitával stb. helyettesíthető, melyet a (8) szelepen át áramló sűrített levegő szólaltat meg. A 3.-5. ábrákban föltüntetett sűrített levegővel hajtott csengőverő helyett villamos csengőt is alkalmazhatunk. A (7) és (9) kamrák (1. ábra) ekkor elesnék és a (8) szelep kontaktusrúddal helyettesíthető, mely rúd ismert módon villamos csengőnek áramkörét zárja. Természetes, hogy a találmány tárgya