48585. lajstromszámú szabadalom • Vízi kos közös vezércentrifugálkerékkel nagy vízmennyiségekhez

A hajtóvíz az (a) csövön (2. ábra) át a (b) kamrába (1. ábra) ömlik, az emelendő' víz pedig a (c) csövön át a (d) aknába. A két teret az (e) vezéroentriíugálkeriék váq . 1 ászt ja el egymástól. A centrifugáikerék kerületével szemben, ettől igen kis távol­ságban az (f) csövek! a hajtócsövek tor­koll anak, amelyek száma és nagysága a teljesítendő munka nagyságától függ. A turbinakereket a turbinák vezető lapátjai­hoz hasonló, görbített válaszfalak négy­gyei osztható számú, de, amint az a raj­zon látható, legalább négy (g) ési (m) térre osztják, amelyek ,a (g) tereik a fölsővíz, az (m) terek ped,íg az alsó víz felé nyi­tottak. Az egymással átlósan szemben fekvő terek [egyenlő nagyok, az egymás mellett lévők lehetnek egyenlő nagyok, vagy különböző nagyságúak is. Az egyes te­rekben — mint az a rajzon látható — még futó lapátok is lehetnek elrendezve. A hajtóvíz a (g) téren at az (f)' csö­vekbe ömlik és eközben a centrifugáikere­ket a nyíl által jelzett irányban forgatja. A centrifugáikerék forgása közben ezután a szomszédos (m) tér jön az (f) cső elé. Ennek következtében az (f) cső a hajtő­víztől el van zárva, azonban az alsó vízzel össze van kötve. Az (f) csőben a hajtó víz által kifejtett eleven erő következtében a (k) kiömléis felé törekvő víz az, alsó vizet a (d) térségből fölszívj a es az eközben tel­jesít e'tt munka a hajtócsőben lévő víz ele­ven erejét elhasználja. jAz eleven erő el­használ íctSci után a szállított víz az alsó vízbe ! visszafolynak, tehát az (f) cső összeköt­tetése az alsó vízizel a tovább forgó cen­trifugáikerék által idejekorán elzárandó és az (f) csőbe a fölső víz által új erő veze^ tendő. E követelményeknek azáltal kell ele­get tenni, hogy a centrifugáikeréknek a fölső, illetve alsó vízzel összekötött (g) és (m) tereit helyesein, vagyis a nyomás­magasság és szállítlásmagasság egymás­hoz való viszotnyának megfelelően osztják be. Ezért erősen változó vízállásoknál oly berendezést alkalmazhatunk, mely a haj tó­víz mennyiségének változtatását engedi meg, amennyiben a vezércentrifugának a | hajtó-, illetve emelendő vizet átvezető csa­tornái számát vagy keresztmetszetét vál­toztatja jmeg. Ez a változtatás mindig ak­ként történik, hogy a hasznos esés növe­kedésénél a hajtóvíz mennyisége csökken­jék, az erre szolgáló berendezések nem képezik a találmány tárgyát, -ezért azokat le sem írjuk. A föliső és alsó víz bebócsátásánál és a vízbeömléis elzárásánál jelentékeny, különö­sen pedig egyoldalú lökések nem lépnek föl, miután a hajtó és a szívott víz az egyik cső elzárásánál a másikba áramlik és miután a csövek valamint a centrifu­gáikerék egyenlő alakú részei egymással pontosan szemben vannak. Elővigyázatból a centrifugáikeréken még egy (i) ciső is al­kalmazható, amely szélkazán gyanánt mű­ködik és egyúttal fölhajtása következté­ben a centrifugáikerék súlyát csökkenti. A centrifugáikerék (h) terei is megtölthetők levegővel, miáltal a kerék súlya szintén csökken. A víznek a centrifugáikerékre gyakorolt nyomása, amint ez ,a turbinák­nál szokásos, ellensúlyozható. A szívott és a hajtóvíz a (k) csatornán át együtt fo­lyik ki. Ha eme szívótestet turbinák esési magas­ságának növelésére használjuk, a kos (c) csövét a turbina alsó vízcsatornájával kap­csoljuk és ezt a csatornát az alsó víz felé elzárjuk. Ez az elrendezés különösen akkor előnyös, mikor fölösleges vízzel1 rendelke­zünk. Ha a berendezésnek ütőkos gyanánt víz emelésére kell szolgálnia, a hajtó víz a (k) csatornán és az (f) csöveken át ömlik be, forgatja a centrifugáikereket és igya víz a (d) téren át fölváltva, a (c) kifolyó­csőbe, vagy a (b) kamrába jut ési az (a) csövön át kiömlik. A működés módja tel­jesen ugyanaz, mint a szívó kosnál leírt, csakhogy itt a víz mindenütt! az 1. és 2. ábrán berajzolt nyilakkal ellenkező irány­ban áramlik. Ha a berendezést mint nyomókost alkal­mazzuk a turbinák esésének fokozására, a kos (a) csövét a turbina fölső vizével kapcsoljuk és a folyó, nagy vizét a turbi-

Next

/
Thumbnails
Contents