48577. lajstromszámú szabadalom • Berendezés motolláknak vagy másefféléknek megállítására, ha a föltekercselendő anyag egy bizonyos hosszúságot elért

— 3 -vezettetik fölemelt helyzetébe, amelyben & (20) orr á (3) tengelyt ismét leesni hagyja. A (17) kar fölfelé mozgását a beállítható <25) ütköző határolja. Amint a 3. és 4. ábrákból látható, mindegyik tokban két berendezés van szimetrikusan elrendezve és pedig a toktól balra és jobbra alkalmazott két motola számára. Természetes azonban, hogy mindegyik megállító berendezés egy külön tokban lehet elrendezve úgy, hogy mindegyik tok egy térbelileg elkülönített megállító berendezéssel bír. AzonfÖlül a berendezés szerkezeti kiképzése többféleképen változtatható, anélkül, hogy ezáltal a találmány lényege érintetnék. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés motoláknak, csévéknek vagy másefféléknek megállítására, ba a föltekercselendő anyag egy bizonyos hosszúságot elért, jellemezve azáltal, hogy az eltolhatóan ágyazott, hajtott motolatengelytől fogaskerékáttét útján ütközők hajtatnak, melyek a motola bizonyos számú körülforgása után egymással találkoznak és az áttétet beszüntetik úgy, hogy a motolatengelyen levő fogaskerék a most vesztegálló fogaskeréken, melylyel kapcsolatban van, legördül és a motolatengelyt magával viszi, miáltal a motolatengelynek fogaskerék- ós dörzskerékhatása kiiktatódik és a motola forgása megszakíttatik, mimellett a motolatengely fölemelésénél egy megterhelt orr ugrik alája és ezáltal a hajtáB kiiktatását föntartja. 2. Az 1. igény szerinti berendezés foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy az ütközők két egymásba kapaszkodó fogaskeréken vannak elrendezve, amelyeket meghatározott áttéti arányban a motolatengely hajt. 3. Az í. és 2. igények szerinti berendezés foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy az ütközőket hordozó két fogaskerék egyike olyan emeltyűre van ágyazva, amely akképen van megterhelve, hogy a fogaskerekek közönségesen kapcsolatban állnak egymással és ennek folytáji az ütközők bizonyos számú körülforgás után a hajtómű megállítása céljából egymásba ütközhetnek, míg az emeltyű visszaszorítása által a két fogaskerék, illetve azoknak ütközői egymástól eltávolodnak, oly célból, hogy a fogaskerekek továbbjárását lehetővé tegyék, ha a telt motolát egy üres motolával kicseréltük. A 3. igény szerinti berendezés foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy az egyik fogaskereket tartó emeltyűn még egy második emeltyű is van ágyazva mely egy orral bír, amely ezen második emeltyű önsúlyával (vagy esetleg egy rugóval) megterhelve, közönségesen oldalt a motolatengelyen fölfekszik, azonban azonnal a tengely alá ugrik és ezt kiiktatott helyzetében megtartja, ha az kiiktattatott, míg az először említett emeltyű mozgása által, amely a két ütközőt távol tartja egymástól, hogy a normális üzem helyreálljon, a másodszor említett emeltyű orra, az emeltyűre ható ütköző útján a motolatengelyt fölszabadítja és a kiindulási helyzetbe visszatér. Az 1—4. igények szerinti berendezés foganatosítási alakja, jellemezve egy kézi emeltyű által, amely az egyik ütközőfogaskereket és az orremeltyűt tartó emeltyűhöz akképen támaszkodik, hogy általa kézzel végezhető az ütközőknek egymásról való lehúzása és az orremeltyűnek normális helyzetébe való visszavezetése, míg a kézi emeltyű az ellentétes mozgás folytán a motolatengelybe ütközik és ezt a motolahajtóműnek kiiktatása végett csapágyából kiemeli úgy, hogy tehát a motola megállítása kézzel is, és pedig bármely időben eszközölhető. (1 rajzlap melléklettel.) °4UAB «t«7VCNY .'AR6A4A* lYOMOJb* -<l/l/APS8r«»