48573. lajstromszámú szabadalom • Mozdulatlan csővel bíró, visszalökés által töltött fegyver

esetben, teMt a billentyű nem szándékolt meghúzásánál is meg van gátolva. Ezért az ütőszög önkényesen egyáltalában nem csappanhat előre, ha a závárzat elreteszelve nincs, az ütőszög előre csappanása csakis akkor mehet végbe, mikor az elzárás szabályszerűen létesült és elreteszelődött. Az 5 —7. ábrán látható foganatosítási alaknál az elreteszelőtag egyetlen (p) szögemelő, melynek hosszanti karjától az (r) ütőszög megfelelő (rl) orrával együttműködő (pl) megfogó orr»áll lefelé ki, míg fölfelé irányúit karja fölső végén a (q) állítótolóka nyelvvel együttműködő (p2) föltét orrot viseli. A szögkar hátsó végén a (q°) csap körül forgalhatóan van ágyazva és kis (pl) csavarrúgó hatása alatt áll, mely a kar mellső végének egy kivágásában foglal helyet és arra törekszik, hogy a kart a závárzat elreteszelődésének megszüntetésénél a 7. ábrán látható elreteszelő helyzetben tartsa. Csakis mikor a fegyver szabályszerű elreteszelődése végbe ment, tehát az állítótolattyú az 5. és 6. ábrán látható hátsó •állásában van, melyben a támasztóemelőket íbefelé fordult helyzetükhen tartja, lesz a «zögletkar a (ql) rúgó hatása ellen a fölső állásában, melyben az (r) ütőszög (rl) orrát elereszti és így az ütőszög előre csapódását megengedi. A szóban levő ütőszög elrendezésnél a már régebbi elrendezéseknél is szokásos kis (f) csavarrúgó az ütőszög mellsó végén 'van alkalmazva, mely rúgónak tudvalevőleg .az a föladata, hogy egyrészt az ütőszöget a fegyver elsütése után a záró dugattyúfej hátsó fölülete mögött tartsa, másrészt pedig a záródugattyú visszafutásánál egyidejűleg ütköző gyanánt szerepeljen. A rúgónak helyzetében való biztosítására az az újítás szolgál, hogy a rúgót külön rúgótokfean helyezzük el. Ebből a célból az ütőszög mellső végére a csúcs külső végét szabadon hagyó (fl) kupak van húzva, mely az ütőszögön megfelelő szemölcsök és kiugrások egymásba fogódzása következtében bajonettzárszerüen van rögzítve. Az (f) rúgó •eme tokon belül fekszik úgy, hogy elveszése vagy esetleges megsérülése, mely akkor, mikor a rúgó szabadon fekszik, kizárva nincs, lehetetlen. A fegyveren a kidobó tekintetében is célszerű újítást alkalmaztam. Ez az (u) kidobó a záródugattyú alsó részén hosszanti rúd alakjában eltolható és mellső végén hátulról előre emelkedő (ul) lökővállal van ellátva, (10. ábra) mely a záródugattyúfej megfelelő hornyán kifelé a homlokfölület elé kiléphet. (8. ábra), A kidobó működtetésére az 1—4. ábrán látható foganatosítási alaknál a závárzattok fenekén ágyazott (w) rúgó szolgál melynek fölső (wl) karján a kidobó hátsó végének a záródugattyú pályájába benyúló (w2) ütközőt viseli, míg alsó hosszabb karja oly célból, hogy a rúgó megerősíthető legyen, a závárzattok fenekének megfelelő üregébe van betolva. Mikor a záródugattyú visszafelé mozog, az (u2) kidobónak a záródugattyúba egy karom vagy válldarab segélyével befogódzó (u2) vége a (w2) ütközőt éri, minek következtében a kidobó működésnek indul és a töltényhüvelyt hátrafelé kidobja. Ami már most az 5—7. ábrán látható kidobó berendezést illeti, a hosszanti irányban eltolható (u) kidobót működtető, fölső végén a (w2) ütközőt viselő (w) szögemelő kengyel alakban van kiképezve és hosszabb alsó karjával egy (w°) csap körül forgathatóan van a závárzattok alsó kivágásában fölfüggesztve. A kengyel alakja következtében már magában is rugalmas (w) szögemelő ezenkívül a hátsó végébe beeresztett (w3) csavarrúgó hatása alatt is állt, mely az emelőt (w2) ütközőjével együtt a működési helyzetben törekszik tartani. Eme megrajzolt kidobónál első sorban lényeges az, hogy az (u) kidobórúd és a (w) szögemelő, illetve szögrúgó egymással akként működjék együtt, hogy a kihúzott hüvely kilökése lehetőleg közvetlenül a töltényűr elhagyása után és jóval előbb történjék, mint mikor a záródugattyú végállását eléri. Annak következtébeji, hogy a kidobás ily módon jóval előbb történik, mint mikor a záródugattyú végállását eléri, meggátoljuk, hogy a fölemelkedő új töltényt a kidobott üres hüvely megüsse és így ismét